Sok más kiváló írónkhoz hasonlóan Pilinszky János is az irodalmi élet margójára szorult az 1950-es–1960-as években. Verseit túl pesszimistának tartották, világnézetét pedig összeegyeztethetetlennek tekintették az akkoriban uralkodó eszmékkel. A világháborút követően szinte általános gyakorlatnak számított, hogy ha egy író ideológiai okokból nem publikálhatott szabadon, a gyermekirodalomban talált menekvést. Sokan döntöttek úgy, hogy ennek a kevésbé ellenőrzött műfajnak a keretei között próbálnak meg érvényesülni. Így tett a magyar egzisztencialista líra egyik legjelesebb képviselője, Pilinszky János is.
Pilinszky 1957-től írt gyermekek számára verses meséket, azonban ezek a művek – rá jellemző módon – kissé eltértek a hagyományostól. Írásai mély érzelmi világot tükröztek, és burkoltan bár, de a felnőtt olvasókhoz is szóltak. Izgalmas megfigyelni, hogyan jelennek meg a Pilinszky költészetére oly jellemző motívumok ezekben a lírai szépségű elbeszélő költeményekben. A nap születése című verses meséjében a teremtés történetét, majd a bűnbeesést és az azt követő megtisztulást írja le, merítve a saját verseiben is kiaknázott biblikus szimbólumrendszerből, illetve a magyar népmesék gazdag eszköztárából is.
„Ezer csillagnak közös fészke:/így született meg a kerek nap,/az ég csodája, s vette kezdetét/a világosság első ünnepélye.”
A népmesék egyik klasszikus alaphelyzete, hogy ellopják a napot, sötétségbe borul a birodalom, a főhősnek pedig vissza kell szereznie az éltető világosságot. Pilinszky ezenfelül az Édenkertből való kiűzetést is beleszövi történetébe, majd a Jelenések Könyvének mennyei Jeruzsálem-leírásából inspirálódva, befejezésül felidézi azt a vágyott, idilli állapotot, amelyben az emberiség újra harmóniában élhet a természettel.
Az éjszakából, a sötétségből indul a fény felé másik meséjének, az Aranymadárnak a főhőse, Mihály is.
„Előtte, mint hatalmas tenger,/széles mező az ismeretlen,/s mint kisfiú a nagy víz mellett,/meghallja, hogy a szíve reszket./Meg is torpan, azután bátran/halad tovább az éjszakában.”
A klasszikus motívumokkal megfestett falusi környezet (jegenyefa, kocsinyom, juhok), ahonnét Mihály elindul, majd később a hétfejű sárkány és a segítő „táltos”, az aranymadár még markánsabban idézik meg a népmesék világát. Fókuszba kerülnek a Pilinszkyt személyesen foglalkoztató problémák is: a halál és a feltámadás, az emberi szenvedés kikerülhetetlensége, a magány és a kiszolgáltatottság. Ettől azonban a vers nem válik túlságosan elvonttá, sőt, az Aranymadár kifejezetten eseménydús mese, tele izgalmas, mégis jól követhető fordulatokkal.
Az Ének a kőszívű királyról sokak szerint az egyik legszebb meséje, amely a bűn-bűnhődés motívumát dolgozza fel. A tékozló fiú történetét is beleláthatjuk, hiszen a király önteltsége és önzése miatt nem tiszteli az őt körülvevő világot, kedvtelésből pusztítja a természetet, ezért bűnhődnie kell. Hét napon át bolyong az erdőben – a hetes szám itt is jelkép: a teljesség, az önismeret, a bölcsesség száma –, s mire hazatalál, arcvonásai teljesen felismerhetetlenné válnak.
„S halotta szólni őt,/a sápadt idegent/tulajdon kisfia –/és nem ismerte meg./És nem ismerte meg/tulajdon ifju nője,/kicsinyke kis fia/sikoltva bújt előle.”
Az átélt szenvedések hatására a főhős értékrendje megváltozik, képes lesz újra kapcsolódni a környezetéhez és családjához. Mint látható, Pilinszky, kinek líráját sokan pesszimistának bélyegezték, meséiben kifejezetten hajlott a boldog befejezésre.
A szerző másik, a meseírás mellett kevésbé ismert oldala volt, hogy szívesen készített fényképeket, ösztönös tehetsége volt a fotók komponálásához. 1965-ben, 44 évesen kezdett el fényképezni, a megnyíló utazási lehetőségek miatt ekkor volt alkalma először eljutni például Angliába. Gyakran fotózott műemlékeket, templomokat, épületeket, azonban sajátos, bensőséges látásmódja leginkább az utcai pillanatképekben mutatkozott meg. „Először barangolni egy ismeretlen város utcáin: félig valóság, félig álom. Nemcsak a város tűnik vadonatújnak, hanem maga a világ is” – vallott érzéseiről Varsói képeslap című írásában. A fényképezésben, csakúgy, mint a meseírásban, azt szerette leginkább, hogy újra egy gyermek szemével nézhette a világot, ez új lehetőségeket és távlatokat nyitott meg előtte a művészi kifejezésben.
Kedves Olvasók, tekintsék meg az Aranymadár című filmet május 28-án délután kettőtől az m3.hu-n!
Szeretettel ajánljuk figyelmükbe a Pilinszky János születésének 100. évfordulójára készült cikkünket is: https://nemzetiarchivum.hu/stories/Pilinszky-Janos
Borítókép: Szász Endre szénrajza Pilinszkyről (MTI Fotó: Földi Imre)
Kedves Olvasók, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 341 ezer fénykép közül válogathatnak. Ha cikkünk felkeltette érdeklődésüket, ide kattintva számos további érdekes felvételt találnak. Jó böngészést kívánunk!