A romos Thury-vár Várpalota központjában.
Várpalota központjában áll a Palota, más néven Thury-vár (Várpalota neve is innen ered). A várfalakkal megerősített palotát a XV. században építtette az Újlaki főnemesi család. A későbbi évtizedekben fokozatosan négytornyos, lakó- és gazdasági épületekkel körülvett, belső udvaros nagyúri rezidenciává formálták. Újlaki Lőrinc herceg özvegye a mohácsi csata utáni belháborúkban rablólovaggá züllött Móré Lászlóhoz ment feleségül. Ezért 1533-ban János király hívei török csapatokkal megerősítve ostromban elfoglalták a várat, ahonnan Mórénak sikerült gyermekei és kincsei hátrahagyása mellett elmenekülnie. Később a Palota is betagozódott a hódító törökök ellen a bécsi haditanács által kialakított végvárrendszerbe. A Palota történetének legdicsőségesebb lapjaira kívánkozik az 1559 és 1566 közötti időszak, amikor Thury György volt a vár kapitánya. A környező területeken egyedüliként még magyar kézen lévő vár ellen vonultak fel a törökök, akik jelentős kárt tettek a várban. A maroknyi védősereg már erejének végén járt, amikor a törökök azt hívén, hogy érkezik a magyar király felmentő serege, elvonultak a vár alól. A XVII. században, a Rákóczi-szabadságharc után az osztrákok sok magyar várat, védőbástyát felrobbantottak. A Palota szerencséjére a vár akkori lakója a Habsburg-hű Zichy család volt, így a vár megmenekült. Ebben az időszakban a lakóépületeket barokk kastéllyá alakíttatták át. A vár évszázados kőfalai csak a 20. században újultak meg, a helyreállítási munkálatokat 1959-ben kezdték el. A várpalotai vár ma a város kulturális és színházi intézményeinek, valamint a népviselet-történeti múzeumnak és a bányászattörténeti gyűjteménynek ad otthont.