Jónás Károly, a Gutorföldei Tanács titkára mutatja a község dolgozóinak a vándorzászlót, melyet az országos begyűjtésben elért első helyezésükért kaptak.
Begyűjtés: a mezőgazdasági termények és termékek kötelező beszolgáltatása az államnak. A hosszan tartó kivételes helyzet (pl. háború) vagy a diktatórikus rendszerek hibás gazdaságpolitikájának gyakori kísérőjelensége. Magyarországon a II. világháború alatt is volt begyűjtési és vetéskényszer, de ez a termények szűk körére vonatkozott, és nem jelentette az egész termékfelesleg elvételét. A kommunista hatalom újra bevezette a begyűjtést, és 1948-tól 1956 decemberéig ez volt az állami terményalap összegyűjtésének legfőbb módszere. A beszolgáltatott terményekért jelképes, az önköltséget sem fedező árat fizettek, ezzel a mezőgazdaságban keletkező jövedelem nagy részét elvonták, és a nehézipar fejlesztésére fordították. A begyűjtés módszere nem volt tekintettel az évi terméseredményre, a begyűjtést akkor is végrehajtották, ha a család fejadagját vagy a jövő évi vetőmagot vitték el. A beszolgáltatási kötelezettség elmulasztását szigorúan büntették, 1955-ig kb. 200 ezer parasztot ítéltek el emiatt. A begyűjtés célja az állami szükségletek kielégítésén kívül a paraszti magántermelés ellehetetlenítése, a „ kulákság” tönkretétele, a kollektivizálás felgyorsítása is volt.