Szent István életének utolsó évtizedében elveszítette fiát, az ország trónörökösét. Az utódlás kérdése így felkínált több lehetséges alternatívát, amelyre persze a környező államalakulatok, dinasztiák vezetői, hazai főurak, politikai csoportosulások is lehetőségként tekintettek. Nincs királyi út – Zotmund mondájának végső soron ez is az eredete.

Bányász István (Felvételvezető), Csonka Erzsébet (Forgatókönyvíró), Csonka Erzsébet (Szerkesztő), Jankovics Marcell (Riporter), Kelemen Endre (Felelős Szerkesztő), Kulcsár Mária (Rendező munkatársa), Lőrincz József (Operatőr), Somoghy Kálmán (Gyártásvezető), Szatory Tibor (Vágó), Szovák Kornél (Szakértő), Szörényi László (Szakértő), Török Gábor (Munkatárs)

Fehér Veronika (Műsor résztvevő), Jankovics Marcell (Műsorvezető), Katus László (Műsor résztvevő), Kristó Gyula (Műsor résztvevő), Lovász Irén (Műsor résztvevő), Molnár György (Műsor résztvevő), Püspöki Nagy Péter (Műsor résztvevő)