Kincskereső kisködmön újragombolva

Nagyon szegény családba született Móra Ferenc, egy foltozószűcs és egy kenyérsütő asszony fiaként. Nem véletlen, hogy a paraszti világból érkezve hitelesen tudta megjeleníteni a sokak által nem tapasztalt, sőt elrejtve maradt szegénységet és nyomort. Ezzel együtt jó kézbe venni a műveit: az olvasó hol mosolyogva, hol könnyezve együtt izgul a hősökkel, bár mindig érzi, hogy valójában tragédiákról van szó. Móra volt az, aki kitárta az olvasóknak az alföldi szegény emberek világát.

Szülei magyarságszeretete és Petőfi-rajongása segítette, majd jóval idősebb költő-tanító István bátyja támogatta őt, hogy elinduljon az íróvá válás útján. Tehetsége hamar megmutatkozott. Eleinte földrajz-természetrajz tanárnak készült, de a korszerű darwinizmust lelkesen oktató pedagógust hamar eltanácsolták a katedrától. Ezzel együtt Szeged szeretettel fogadta, cikkeivel szinte azonnal sikert aratott, Tömörkény Istvánnal és Pósa Lajossal kötött barátsága pedig egész életét meghatározta és kiváló irányjelzőnek bizonyult.

Móra polgári radikalizmusával és politikai nézeteivel szinte mindig pengeélen táncolt, humorba csomagolva mondta ki azokat a gondolatokat, amelyeket kevesen mertek. Néha csak befolyásos olvasóinak szeretete mentette meg az életét. Szerencséjére vidéki intézményvezetőként „meghúzhatta magát”, így tudta nyugalomban megírni hosszabb remekműveit is. Csak 55 éves volt, amikor elvitte a rák. Gyermekirodalomba burkolt társadalom- és lélekábrázolása, novellái, cikkei, illetve későbbi regényeinek egyedi hangja, mórásan csillogó derűje, ugyanakkor humorral fűszerezett, mégis megalkuvás nélküli realizmusa emelték a legnagyobbak és a mai napig legolvasottabb magyar írók közé.

Borítókép: Pillanatkép a Kincskereső kisködmön sorozat A kis bice-bóca című részéből.

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 326 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.