A katolikus egyház november elsején ünnepli a „megdicsőült egyház” tagjait, akik már a mennyországban vannak; az ezt követő napon pedig gyertyát gyújtanak a „szenvedő egyház” tagjaiért, akik szintén meghaltak, de még a tisztítótűzben várják, hogy üdvözüljenek. Az ünnep gondolata az ókorba, a keresztényüldözések idejére vezethető vissza, amikor általános volt a vértanúságot szenvedett emberek halálnapjának, azaz „mennyei születésnapjának” ünneplése. Később mindkét nap kapcsán egyre inkább a kollektív megemlékezés terjedt el, felekezettől függetlenül.
Mindenszentek ünnepén szokás a temetőlátogatás: a sírokat megtisztítjuk és virággal díszítjük. Általánosan elterjedt gyakorlat gyertyát gyújtani a halottak lelki üdvéért, bárhol is vagyunk. A magyar népi kalendáriumban november elseje a cselédfogadás, bíróválasztás, tanácsújítás napja és úgynevezett „dologtiltó” napnak számít: tilos a földmunka, a répa és krumpli elvermelése, a varrás, mosás, takarítás, meszelés, az élelmiszernek, például a káposztának télire való eltétele.
A sírok feldíszítése a 19. század elejétől terjedt el német katolikus hatásra. A krizantém, mely leginkább temetői növényként ismert, azért vált ilyen elterjedtté, mert fehér és színes változatai november 1-je tájékán nyílnak.
Mielőtt a képválogatásra kattintana, ismerjen meg néhány mindenszentekhez kötődő népszokást is! Csíkszentdomokoson – mielőtt elhagynák a temetőt – az elfelejtett lelkekért is imádkoznak, és a nekik szánt gyertyákat a temetőkert kijáratánál egy kerek, szegekkel kirakott asztalkára tűzik.
Csíkdelnén a templom előtt imádkozó szegényeknek kenyeret osztanak, hogy az adományozók halottaiért is mondjanak imát. Azt tartják, hogy a halottak ilyenkor a hozzátartozók kapuinál állnak, és ha nem adnak a szegényeknek, sírva mennek el onnan. Kászonújfaluban a szegények számára sütött cipót “Isten-lepényének”, máshol “halottak lepényének” nevezik.
A bukovinai magyarok is készítenek ennivalót, amelyet kivisznek a temetőbe, és ott osztogatják. Topolyán halottak napján a sírokra is tesznek élelmet. Szeged környékén és a Dél-Alföldön szokás volt az úgynevezett „kóduskalács” készítése. A kerek és fehér üres kalácsot a temető kapujában várakozó koldusoknak adták mise után, cserébe azt kérték, hogy ők is emlékezzenek meg a család halottairól.
A képválogatásban látható fotók:
1. Krizantémot adnak-vesznek a Kerepesi temetőnél (MTI Fotó: Friedmann Endre)
2. Kézikocsival szállítják a virágokat szeretteik sírjaihoz a hozzátartozók Boldogon (MTI Fotó: H. Szabó Sándor)
3. Idős pár a pécsi temetőben (MTI Fotó: Kálmándy Ferenc)
4. Egy nő halottak napján a pécsi köztemető I. világháborús emlékművénél (MTI Fotó: Kálmándy Ferenc)
5. Halottak napja a Farkasréti temetőben (MTI Fotó: Friedmann Endre)
6. Asszonyok állnak gyertyafénynél egy sírnál (MTI Fotó: Müller Lajos)
Az ünnep alkalmából az m3.hu-n november 1-jén az Isten teremtményei című műsort láthatják, november 2-án pedig a Megadjuk a tiszteletet – Halottkultusz a romák körében című műsorunkból tudhatnak meg még többet az ünnepi szokásokról. Tartsanak velünk!
Borítókép: Idős nő az urnás síroknál az Új köztemetőben. MTI Fotó: Demecs Zsolt, Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum, Azonosító: MTI-FOTO-915481
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 327 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.