A 19. és 20. század fordulóján Budapest Európa egyik legpezsgőbb kávéházi központja volt. A kávéház nemcsak kikapcsolódásra szolgált, hanem kulturális és társadalmi központ volt, ahol művészek, írók, újságírók és politikusok alkottak, de szerkesztőknek is fő találkozóhelye volt. Az emberek órákig üldögéltek a kávézók kellemes melegében, beszélgettek, újságot olvastak, és figyelték az életet olyan legendás helyeken, mint a Pilvax, a Hadik, az Abbázia, a New York és a Centrál Kávéház. Könnyen össze lehetett futni ezeken a helyeken Móricz Zsigmonddal, Kosztolányi Dezsővel; de Pilinszky János, Mándy Iván, Szabó Lőrinc, Heltai Jenő, Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula… és még hosszú a közismert emberek sora, akik a kávéházak törzsközönségéhez tartoztak. Sok író és költő számára a kávéház volt a munkahely, ahol az alkotás és az inspiráció forrását a nyüzsgő városi élet jelentette. Budapesten ekkoriban több mint 500 kávéház működött, joggal nevezték hát a kávéházak városának.
Az 1950-es évektől a kávéházi kultúra visszaesett, de a rendszerváltás után újjáéledt, s a hagyományos kávézási élmény mellett a különlegességeket kínáló specialty kávézók is teret nyertek. A kávé mára elengedhetetlen részévé vált a gasztronómiának, a vendéglátásnak és a társasági életnek.
Több mint negyven éve, hogy a kávé saját ünnepnapot kapott, szeptember 29-én hazánkban tizenkettedik alkalommal rendeznek bemutatókat, versenyeket a kávé világnapja alkalmából. Ezen a napon több kávéház, forgalmazó és pörkölő szervez kóstolókat, és várja különlegességekkel a kávé szerelmeseit. Igyanak hát egy jó feketét!
Borítókép: Kávézó hölgy a Fórum Eszpresszóban. Készítette: Járai Rudolf. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 280 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.