A kétezres évek eleje óta folyamatosan bővül nemzeti értékeink tárháza. Ma már 94 elismert hungarikumot tartunk számon, az épített és természeti környezettől kezdve az ipari és műszaki megoldásokon át egészen az egyedi ételekig. A hungarikum szó gyűjtőfogalom: olyan kiemelésre méltó értéket jelöl, amely „a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítménye” – olvashatjuk a Hungarikumok Gyűjteménye – Magyar Értéktár oldalán. A déli harangszó a kulturális örökségek kategóriájába tartozó hungarikum. De mi is a története?
A déli harangszó a XV. századból ered, és legelőször a török ellen harcolókért hívta imádságra a keresztényeket. Erős magyar kötődése is van, hiszen ekkor, 1456. július 22-én mértek vereséget a magyar seregek Nándorfehérvárnál (a mai Belgrádnál) II. Mehmed török szultán hadaira, amire később pápai rendelet alapján szintén a délben megszólaló harang emlékeztet.
1453-ban II. Mehmed szultán bevette az ezeréves Bizánci Birodalom szívét, Konstantinápolyt, egy évvel később bekebelezte Szerbiát, majd 1456 májusában százezres haddal indult Nándorfehérvár ellen. A hírre Európában keresztes hadjáratot hirdettek, de seregek nem érkeztek – jöttek viszont katonák és népfelkelők. Az olasz inkvizítor és hitszónok Kapisztrán János magyar földön szervezett keresztes sereget, Hunyadi János pedig zsoldosok élén sietett Szilágyi Mihály várparancsnok megsegítésére. A török elleni harcra három erő is készült: Hunyadi saját költségen felszerelt hada, Kapisztrán János keresztesei és Kórógyi János macsói bán serege.
Az ostrom 1456. július 4-én kezdődött. A törökök július 21-én indították meg a döntő rohamot a szinte teljesen rommá lőtt vár ellen: áttörték a külső védvonalat, a belső vár ostroma megkezdődött. Másnap a Száva bal partjáról átkelő keresztesek, élükön a hetvenéves Kapisztránnal támadást indítottak, miközben Hunyadi kitört a várból, és elfoglalta a török ágyúkat, majd együttesen szétszórták az ostromlók derékhadát. A török sereg felszerelését hátrahagyva menekült, a szultán egyes feljegyzések szerint azt fontolgatta, hogy véget vet az életének.
A győzelem után a török terjeszkedés hét évtizedre, 1521-ig megtorpant. III. Callixtus pápa a közhiedelemmel ellentétben még az ütközet előtt rendelte el a déli harangozást, imára hívva a keresztényeket. A diadal után a harangszó a hálaadás jelképévé vált: a pápa 1457-ben az Úr színeváltozása ünnepet augusztus 6-ra időzítette, mivel ezen a dátumon kapta meg a győzelem hírét. III. Callixtus bulláját VI. Sándor pápa 1500. augusztus 9-én megújította. Elrendelte, hogy a harangszó minden délben szólaljon meg az egész keresztény világban, jelezve az összetartozás fontosságát. Ma minden plébánia legalább egy templomában kötelező a déli harangozás, amit Magyarországon a protestáns gyülekezetek nagyrésze is követ – a harangok csak a húsvéti nagyhét második felében, nagycsütörtöktől némulnak el, amikor „Rómába mennek”.
Ha még többet szeretnének megtudni a nándorfehérvári csata jeles alakjairól, nézzék meg a Magyar történelmi arcképcsarnok Hunyadi Jánosról (https://s.mtva.hu/mbUbu0fV), valamint Kapisztrán Jánosról szóló epizódjait (https://s.mtva.hu/Ej1pxEfa). A hungarikumokról mint magyar értékekről pedig itt olvashatnak és tájékozódhatnak bővebben: https://www.hungarikum.hu/
Borítókép: Részlet a Mátyás, a sosem volt királyfi című műsorból. Tulajdonos: MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 303 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.