A Várhegy Duna felőli oldalán 1870. március 2-án helyezték üzembe a kötélvontatású Budai hegypálya vasutat. A csaknem 100 méter hosszú, 30 fokos lejtésszögű pályát Széchenyi Ödön gróf kezdeményezésére 1868-ban kezdték építeni. A gőzüzemű vasút terveit Wohlfahrt Henrik készítette.
A „siklót”, ahogy az emberek elnevezték, két év múlva, 1870. március 2-án helyeztek üzembe. A szokatlan közlekedési eszköz Európában a második volt, az elsőt Lyonban működtették. Ödön gróf a francia városban látta meg a különös szerkezetet, és nyomban elhatározta, hogy a Várhegy oldalában is építeni kell egy hasonlót.
Az alsó állomás a Clark Ádám téren, a Széchenyi lánchíd budai hídfőjénél, az Alagút tőszomszédságában van, a felső pedig a Szent György téren, a Budavári Palota és a Sándor-palota között. A Budai hegypálya vasút kezdetben még a közösségi közlekedés céljait is szolgálta, bérletet is lehetett váltani rá.
Az ingaként összekötött két kabin egyszerre indul el, egyszerre ér célba: az egyik felfelé, a másik lefelé szállít utasokat. Mindkét kabin három, egymással lépcsőzetesen összeépített kocsiból áll, és háromszor nyolc, azaz huszonnégy utast szállíthat egyszerre. A jelenlegi kocsik nevet és pályaszámot is kaptak. Az Alagút felőli pályán üzemidőben a Margit (BS1), a másik oldalon a Gellért (BS2) jár fel s alá.
A pálya hosszúsága 95 méter, a leküzdendő szintkülönbség 50 méter. A szerkezet sebessége másfél méter másodpercenként, az utazás így alig több mint fél percig tart. Ha valaki kivárja a sorát, és jegyet vált, csodálatos panorámában lesz része. Felfelé menet „kinyílik”, lefelé menet „becsukódik” előtte a város.
Borítókép: Budapest, 1986. június 1. A Budavári sikló a pálya fölött vezető felső sétány hídjáról. Tulajdonos: MTVA Fotóarchívum. Készítette: Krista Gábor. Azonosító: MTI-FOTO-896919
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 300 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva további érdekes felvételeket talál.