„Szavát ritkán lehet venni, de keze-nyomát ott találjuk mindenhol, a merre tekintünk” – írja róla a Vasárnapi Újság 1879-es 51. száma. De ki is volt ez a hallgatag építész, akinek munkái máig az ország számos pontját ékesítik? A német származású Ybl Miklós Székesfehérváron született 1814. április 6-án. Iskoláit szülővárosában végezte, majd 1825-től a bécsi Császári és Királyi Polytechnikai Intézetben tanult. Kiváló bizonyítványai voltak, mégis kőműves segédként kezdte a pályát. Pollack Mihálynál inaskodott, aki rendkívül elégedett volt a szorgalmas fiatal építésszel, mégis minden ajánlás ellenére elutasították Ybl kérését, hogy céhmester lehessen. Az inaskodást követően művészeti tanulmányokat tett 1839–40-ben Münchenben és Itáliában, ahonnan letisztult ízléssel tért vissza Pestre.
Első pesti munkája a Múzeum körút 7. és Magyar utca 8. közötti Unger-ház megépítése volt. Noha a pestiek túlzónak tartották a mór, bizánci, neogótikus és romantikus stílusjegyeket ötvöző épületet, már az építés közben elkelt az összes lakás, és az átjáró szintjén is bérlőre találtak az üzletek. A fiatal építész ezután sorra kapta a megrendeléseket. Csupán 31 éves volt, amikor egyik leghíresebb épületét tervezte. Gróf Károlyi István 1845-ben a fóti birtokán templomot akart építtetni. A mecénás ókeresztény bazilikaformájú templomot szeretett volna, de Ybl a romantika mellett döntött, így született meg a monumentális építmény, Fót egyik nevezetessége.
Az 1860-as években Ybl újabb megbízást kapott, ezúttal József főhercegtől, aki azt kérte, hogy a margitszigeti hőforrásokra világvárosi fürdőt telepítsen. A II. világháborúban ennek jelentős része elpusztult, az egyetlen még ma is álló Ybl-épület az egykori Kaszinó. Ezt követte 1870-ben a régi vámházépület viharos története, melyet eredetileg a belvárosban akartak elhelyezni, de végül a mai Fővám téren épült meg. A kétemeletes neoreneszánsz épületet nem fogadta elismerés, szemére vetették a mesternek, hogy pazarlóan járt el.
Annál nagyobb sikert aratott a Várkert Bazár, amely talán Ybl legkülönösebb, legfestőibb munkája. A Vasárnapi Újság szerint: „Építészeti allegória, de valójában nincs köznapi feladata.” Az épület azóta már a Világörökség része, Ybl főművének azonban az ezzel párhuzamosan épülő Operaházat tekintik, amelyben a kőműves vállalkozóktól az ünnepelt szobrászokig és freskófestőkig számos magyar mester munkája fellelhető. Az Operaház 1881-ben készült el, a ráfordított pénz pedig éppen a bécsi opera építési költségeinek fele volt.
Ybl Miklós neve egy katasztrófát követően fonódott össze a Szent István-bazilikával, amikor a Hild József által tervezett épület kupolája alig egy évvel tervezője halála után, 1868-ban beomlott. A munkát felügyelő Ybl felfigyelt a félig kész kupolát tartó pillérek repedéseire, de senki sem hitt neki. Számtalan variáció után 1876-ban készítette el a székesegyház végleges terveit neoreneszánsz stílusban: elsősorban a főhomlokzatot változtatta meg a mantuai reneszánsz Sant’Andrea-templom mintájára. Ybl 1891-es haláláig a művezetői feladatokat is ellátta, de a bazilika befejezését nem érhette meg.
Budapest neves épületei mellett Ybl számos kastélyt, templomot és bérpalotát tervezett. Neki is volt a Hajós utcában, az Operaház mellett két négyemeletes bérháza. Érdekesség, hogy ő alkalmazta először a félemeleteket Pesten. Kortársai is elismerték a hatalmas teherbírású építészt, aki a Vasárnapi Újság szerint sokkal inkább a tettek, mint a szavak embere volt: „Amíg megmagyarázom, addig megcsinálom” – vallotta Ybl Miklós, aki nélkül a főváros városképe teljesen más lenne ma.
Nézzék meg az Ars Hungarica sorozat Szent István-bazilikáról szóló részét, melyből még többet megtudhatnak az Ybl Miklós által befejezett épületről: https://s.mtva.hu/dYInHHyB
Borítókép: A Magyar Állami Operaház 1991-ben. Tulajdonos: MTI Rt. Fotószerkesztőség. Készítette: Gehring János
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 306 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.