Az, hogy zeneszámot
választunk, ma olyan természetes, hogy elképzelni sem tudjuk, mekkora újdonság
volt a maga idejében. Ez a luxus egyedül azoké volt, akik maguk is játszottak
hangszeren. Rudolph Wurlitzer találmányaival a tömegek számára tette elérhetővé
ezt az élményt. A többgenerációs német hangszerkészítő és -forgalmazó családból
származó, az Egyesült Államokba emigrált mester figyelme az élő zenekar helyettesítésére
szolgáló orgonák után, a technika fejlődésével, az elektromos hangszerek felé
fordult. A wurlitzer (jukebox) hozta meg számára az örök hírnevet.
Az első zenegépet 1889. november 23-án
állították fel San Franciscóban. A kezdeti masinák fadobozok voltak, néhány
gombbal, később egyre több elem: fém, világítótestek, gombok,
üveglapok, csövek és egyéb vizuális eszközök színesítették őket. Az érmével
működő masinák először zenepapírral, fémlemezzel vagy –hengerrel működtek,
később már lemezekről játszották a felvételeket. A gépek tulajdonosai
számolták, melyik számot hányszor játszották le, hogy a kevés alkalommal sorra
kerülőket folyamatosan cseréljék. 1960-tól már sztereó minőségben szóltak a
gépek, amelyek a hangrögzítésre alkalmas fonográf elterjedéséig
vezető szerepet játszottak a köznapi emberek zenekultúrájában.
Borítókép: Egy férfi zeneszámot választ az amerikai gyártmányú Rock-Ola zenegépen a Gresham Étteremben. MTI Fotó: Percze Lajos Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum Azonosító: MTI-FOTO-848735
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 292 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva további érdekes felvételeket talál.