Különös körülményeknek volt köszönhető, hogy már fiatalkorában elkezdett érdeklődni a légköri mozgások iránt, majd éppen az ezeket kutató szakma vált hivatásává. Gyerekként családjával Németországban tartózkodott a második világháború idején: elmondása szerint azokon a napokon, amelyeken tiszta volt az égbolt, gyakran kellett bombázások elől óvóhelyre menekülniük. Miután felfedezte a repülőgépek érkezése és az időjárás közti összefüggést, bevett szokásává vált, hogy reggelente afféle önjelölt időjósként az eget kémlelve próbálta megfejteni, milyen idő várható aznapra.
Leginkább szerencséjének és édesanyja személyének tudta be, hogy időjárás-szakértő válhatott belőle: előszeretettel idézte fel, hogy a sors az útjába akart állni, de édesanyja „keresztbe tett a sorsnak”. Ha két nappal később születik, már nem iratkozhatott volna be az ELTE meteorológia szakára, amely az ő évfolyamát követően több mint tíz évig egyáltalán nem indult. Németországból hazatérve több mint két év tananyagából vizsgázott le három hónap alatt – a tényt, hogy ez sikerülhetett, édesanyja vasakaratának és céltudatosságának számlájára írta. Szerencse vagy sem, az eget fürkésző kisfiúból végül csakugyan meteorológus lett, méghozzá nem akármilyen: munkásságát számos díjjal ismerték el, és még az Antarktiszra is eljutott egy kutatóprogram keretei közt.
A meteorológus munkája nem tenyérjóslás – a vágy, hogy ezt minél több embernek megmutassa, volt az oka annak, hogy az első adandó alkalmat megragadva bekapcsolódott a médiába. Ezt a kezdetben kitűzött célt követte több évtizedes pályája alatt, és vált minden idők egyik legsikeresebb és legkedveltebb médiameteorológusává, akinek az előrejelzéseiben mindig bíztak a nézők.
Borítókép: Vissy Károly előadása a Mindentudás Egyetemén. Készítette: Nándorfi Máté. Tulajdonos: MTI Rt. Fotószerkesztőség
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 321 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.