„A mosolyodat el kellene ültetnem, ha neked nem lesz több, nekem teremjen. El kellene ültetnem, hogy kihajtson, ha neked elfogyna, nekem maradjon.” – ezekkel a sorokkal indult az ekkor mindössze 23 éves Vincze Viktória karrierje az utolsó hazai Táncdalfesztiválon, és ennek a dalnak a hirtelen sikere repítette a fiatal, kiváló hangú énekesnőt egészen Tokióig.
Kevesen emlékeznek már rá, hogy az 1972-es színpadi debütáláshoz némi szerencsére is szükség volt. Vincze Viktória némiképp váratlan szereplése és az azt követő országos ismertség csupán egy beugrásnak köszönhetően valósulhatott meg: Dévai Nagy Kamilla táncdalénekest kellett helyettesítenie A mosolyodat el kellene ültetnem című fesztiváldallal.
A ’72-es Táncdalfesztiál koncepciója is a csinos énekesnő kezére játszott: a 60-as évek hasonló fesztiváljain ismertté vált, és visszavonuló táncdalénekeseket kívánták felváltani az új tehetségekkel. Ekkor vált ismertté a táncdalénekesek következő generációjának több elismert tagja, így Cserháti Zsuzsa és Szűcs Judith is.
A tehetséges táncdalénekesnő a gyors berobbanást követően nemcsak itthon, de szerte Európában, sőt azon kívül is ért el sikereket. Vendégszerepelt többek között Lengyelországban, Csehszlovákiában és Kubában, de az NDK-ban sőt az NSZK-ban is. 1973-ban az írországi Castlebar dalversenyén harmadik díjat nyert, 1974-ben pedig Japánban a tokiói Yamaha Fesztiválon ért el második helyezést. Ugyanebben az évben a Hány éjjel vártam című számával aratott ismét nagy sikert a hazai slágerlistákon és az Ifjúsági Park rendszeres, népszerű fellépőjévé vált. Mivel az éneklés mellett gitáron is játszott, fellépésein nem ritkán önmagát kísérve adta elő a dalait.
A szólóénekesi sikereit követően 1982-ben bátyjával, a dobos Vincze Tamással közösen alapították meg a Viki és a Flört elnevezésű együttesüket. A zenekarral már nagyrészt angol nyelvű felvételeket, albumokat készítettek az amerikai újhullámos előadók mintájára, főképp hard rock és heavy metal stílusban. A nyolcvanas években „Viki” a zenekarral újfent bejárta a világot. Sikeres pályáját két súlyos autóbaleset törte derékba, emiatt 1995-ben végleg visszavonult a színpadtól. Először még 1978-ban sérült meg, az ezredforduló környékén pedig egy újabb baleset vétlen áldozatává vált, teljes gyógyulása pedig hosszú évekig elhúzódott.
Visszavonulása óta csupán egyetlen alkalommal, a 2009-es Volt egyszer egy táncdalfesztivál! nagykoncerten láthatta újra a színpadon a közönség. A Papp László Budapest Sportarénában megrendezett gálaműsoron az 1966 és 1972 közötti táncdalfesztiválok résztvevői léptek újra színpadra, Vincze Viktória pedig Hány éjjel vártam című egykori slágerét adta elő a nosztalgiázni vágyó rajongóknak.
Tekintsék meg a Nemzeti Archívum kínálatában elérhető retrock című zenés műsort, melyben Vincze Viktória és a Korál együttes dalaiból láthatnak összeállítást: https://s.mtva.hu/zqjKdtpl
Borítókép: Vincze Viktória az Egymillió fontos hangjegy 1980-as adásában, amely az énekesnő első önálló televíziós fellépése volt
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 330 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.