Uray Tivadar 1895. november 9-én született Munkácson. Azon színészeink közé tartozik, akik elhagyva kijelölt pályájukat már felnőtt fejjel fordultak a színjátszás felé. Iskoláit Aradon végezte, ám ekkor még a reál tantárgyak iránt mutatott érdeklődést és tehetséget. Ennek megfelelően az iskola befejezése után el is kezdte az orvosi egyetemet. Itt következett be életének nagy pálfordulása, hiszen az első szemeszter után végleg megszakította tanulmányait, és beiratkozott az Országos Színészegyesület színészképző iskolájába.
1915-ben kapta meg diplomáját. Bárdos Artúr Modern Színpadához szerződött először, majd 1917-ben átigazolt a Nemzeti Színház csapatába. Ott sem volt sokáig maradása, ugyanis összekülönbözött Ambrus Zoltán igazgatóval. Herczeg Ferenc Árva László király című darabjában szép sikere volt a konfliktust megelőzően, azonban szerződésének néhány pontjában nem értett egyet az igazgatóval, majd egy vitájuk során úgy rácsapta Ambrus Zoltánra az ajtót, hogy az tokostól kiesett a helyéből. Ezek után újabb váltás következett, és Uray 1919-ben a Magyar Színház tagja lett. Vendégművészként szerepelt a Pódium Kabaréban, a Pesti Kabaréban, illetve a Király Színházban is. Volt érzéke a komikum iránt, nagyszerűen játszott vidám karaktereket, noha alkata inkább drámai vagy hősi szerepekre predesztinálta őt. Sokoldalúságát jelzi, hogy a Bánk Bán című darabban élete során eljátszotta a címszerepet, Otto szerepét, majd később a kóbor lovag Biberachot is, vagyis három teljesen különböző karaktert. Filmszerepei szintén rendkívül sokszínűek: többek között főszerepet játszott a Semmelweis című filmben, majd Noszty Pált, a lecsúszott dzsentrit alakította finom iróniával Mikszáth kisregényének filmadaptációjában, sőt, az intrikus Krisztyán Tódort is nagy kedvvel formálta meg Az aranyember 1936-os feldolgozásában.
1923-ban visszatért a Nemzeti Színházba, ahol 25 éven át hűségesen koptatta a világot jelentő deszkákat, mígnem 1948-ban politikai okokból megszüntették a szerződését. Nemcsak Uray kényszerült távozásra, hanem többek között Gombaszögi Frida és Tímár József is hasonló okok miatt kerültek el akkoriban a Nemzetitől, mint a régi „polgári színjátszás” élő mementói. Uray Tivadar 1950-től haláláig a Madách Színházban játszott, 1955-ben Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát.
A Madách színpadán játszotta el élete utolsó szerepét Arthur Miller Pillantás a hídról című színművében, amelyben partnerei Pécsi Sándor, Tolnay Klári és Vass Éva voltak. Uray Alfieri, az ügyvéd szerepében remekelt: szép orgánuma, tiszta beszéde és visszafogott gesztusai kiválóan érvényesültek a darabban, főleg az indulatoktól fűtött Eddie Carbone-t alakító Pécsi Sándor ellenpontozásaként. Szintén nagyot alakított Prospero, a megbocsátó varázsló szerepében: a híres Shakespeare-darabot lezáró rezignált, mégis felemelő monológ egyfajta búcsúzás volt számára a színpadtól, amit annyira szeretett. Születésének 130. évfordulóján megbecsüléssel emlékezik rá a színházi és filmes szakma, valamint a közönség.
Tekintsék meg Uray Tivadar alakítását Arthur Miller Pillantás a hídról című színművében november 10-én az m3.hu műsorán!
Borítókép: Uray Tivadar Dubravin ügyvéd szerepében Romasov Égő híd című színművében Készítette: Várkonyi László. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 328 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.