Tordy Géza búcsúja

Karakteres figurája romantikus és modern szerepekben remekül megmutatkozott, a nők bálványa is volt az örökké nyughatatlan művész. 
1956-ban nyert felvételt a Színművészetire, osztálya mégsem indult el a forradalom kitörése miatt. Bár később lehetősége lett volna a színi tanulmányokra, ő inkább a gyakorlatban tanulta meg a mesterség csínját-bínját. Előbb segédszínészként Kaposvárott ugrott a mélyvízbe, majd Szegeden aratott sikereket. 
Édesapja korai halála miatt nagyon fiatalon önfenntartóvá, sőt családfenntartóvá kellett válnia. Számtalan iskolaváltása volt, végül az Ybl Miklós Építőipari Technikumban kötött ki. Diáktársaival érdekelte őket a „színházcsinálás”, a téli szombatokon pedig totót számolni járt a nemzeti bankba, ebből volt zsebpénze, melyből aztán 2-3 forintért színházjegyet vehetett a kakasülőre. A Nemzetiben 1953-tól minden előadást látott, a rekordhosszúságú Hamletet saját bevallása szerint legalább ötször. Tizenhat évesen már Versényi Ida színjátszó körének volt a tagja.

A színészet iránti vonzódása már gyermekkorában kezdődött, amikor gyakran megfordult a régi városligeti teátrumban, és nagynénjének színházi szobrászként dolgozó férje is elvitte a Latabár Kálmán által sikerre vitt operettszínházi sikersorozat egyik darabjára, a Latyi Matyi a szenes pincében című gyerekelőadásra. Édesanyja a háború után a Rádióban dolgozott, ekkortájt volt rá dermesztő hatással az Othello. Nyaranta a Margitszigeti Színpad operaelőadásaira is gyakran belógtak barátaival.

Pályája legnagyobb mesterének és második apjának Várkonyi Zoltánt tartotta, akihez ezer szállal kötődött, kiváló filmes és színházi munkák sora fémjelezte több évtizedes kapcsolatukat. Bár négy évadra átcsábította Tordyt az akkoriban szintén legendás társulattal rendelkező Madách Színház, Várkonyi biztosította arról, hogy bármikor visszatérhet a Vígszínházba. Az 1967-es évadnyitón már boldogan mosolygott Várkonyi oldalán Tordy Géza, szíve visszahúzta a Vígbe. Mestere két évvel későbbi halála olyan mélyen megrendítette, hogy részben emiatt fordult a rendezés műfaja felé. 1985-től 1990-ig a veszprémi Petőfi Színház, 1995 és 2012 között pedig a Budapesti Kamaraszínház főrendezője volt, 1992 és 1995 közt a Győri Nemzeti Színház művészeti vezetését is ellátta. Olyan sikeres előadásokat álmodott színpadra, mint az Amerikai Elektra, a Bűn és bűnhődés, Az öreg hölgy látogatása, az Egerek és emberek, A vágy villamosa, a Furcsa pár, az Othello, a Pillantás a hídról vagy A nagy Romulus. A nagyobb művészi szabadságot adó rendezés által kiteljesedett az a vágya, hogy a színészeten túl komplex színházi ember legyen.

Nagyívű filmes pályája a Máriássy házaspár próbafelvételre invitálásával kezdődött. Így került kezdőként a Külvárosi legenda című filmbe Törőcsik Mari, Máthé Erzsi, Sinkovits Imre, Kiss Manyi mellé. Az Akiket a pacsirta elkísér című Ranódy-filmben további egykori gyerekkori kedvenceinek (Tolnay Klári, Dajka Margit, Páger Antal, Agárdy Gábor) partnere lehetett. A Fűre lépni szabad valódi közönségsiker lett, az igazi filmes áttörést pedig Sulyok Mária filmbéli fiaként Baradlay Jenő szerepe jelentette a Várkonyi által rendezett A kőszívű ember fiai című Jókai-adaptációban. Sokan emlékezhetünk a 80 huszár, a Klapka-légió vagy a Húsz óra című filmekben nyújtott alakításaira is.

Emlékezetes színpadi alakításai voltak az Amerikai Elektrában vagy a Black comedy-ben, de mindenkori kedvence, legnagyobb élménye Szikora János rendezésében Arthur Miller Az ügynök halála című darabjának címszerepe volt.

A lapozható galéria képei:

1. Az ügynök halálában Willy Lomanként (MTI Fotó: Ilovszky Béla)
2. Pándy Lajossal és Verebes Károllyal a Filuména házasságában. (1961) (MTI Fotó: Bartal Ferenc)
3. Puck szerepében az Oberont alakító Mensáros Lászlóval a Szentivánéji álom 1966-os Madách Színházbeli előadásában (MTI Fotó: Keleti Éva)
4. Cs. Németh Lajossal és Huszti Péterrel az Egy szerelem három éjszakája című zenés tragédiájában (MTI Fotó: Keleti Éva)

Szinkronizáló színészként is népszerű volt, az ő hangján szólalt meg Marlon Brando a Keresztapában, Robin Williams állandó magyar hangja volt, de többször kölcsönözte érdekes hangszínét Gene Hackmannek, Robert De Nirónak, Kevin Kline-nak, Jon Voightnak, Jack Nicholsonnak és Anthony Hopkinsnak.

Vallotta, hogy az igazi színház az emberarcú művészet lehet, hiszen nemigen van érdekesebb, titokzatosabb és megfejthetetlenebb az embernél, és a formák hajszolása sem fedheti el az ember szépségét. Kiteljesedett művészi pályafutása mérföldkövein túl örömöt jelenthettek neki a tihanyi nyaralójában töltött nyarak, három gyermeke és unokái és kedvelt időtöltése, a főzés is.

A legendás vígszínházi játszótársakhoz, Ruttkai Évához, Darvas Ivánhoz, Tomanek Nándorhoz, Bulla Elmához, Páger Antalhoz, és legfőképpen az imádott mesterhez, Várkonyi Zoltánhoz a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas érdemes és kiváló művész Tordy Géza is csatlakozott az égi társulatban.

Borítókép: Budapest, 1987. február 16. Kaszás Attila, Tordy Géza és Hegedűs D. Géza Arthur Miller: Az ügynök halála című színművének próbáján. MTI Fotó: Ilovszky Béla Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum: MTI-FOTO-749796

Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 326 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.