A szerencse fia

Születésnapján köszöntjük Tordy Gézát, aki vibráló egyéniségével hódított színpadon, filmen és rendezőként is.

Karakter

2023.05.01 | olvasási idő: kb. 4 perc


A budapesti születésű művészt azonnal felvették a Színművészeti Főiskolára, de a történelem, azaz az 1956-os események közbeszóltak. Tordy Géza mégis elindult a pályán, és segédszínészként máris főszerepet osztottak rá. Egy évvel később pedig már Máriássy Félix Külvárosi legenda című filmjének főszereplőjeként Törőcsik Marival állt a kamera előtt. Az éppen frissen indult Film Színház Muzsika első számának hasábjain Tordy így nyilatkozott a forgatás idején: „El lehet-e hinnem, hogy álmom ilyen varázslatos hirtelenséggel valóra válik? Ma egy éve azon izgultam, felvesznek-e a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Felvettek nyolc társammal együtt a több száz jelentkező közül. De tavaly nem indítottak színésztagozatot. Elképzelhető, hogy ez mennyire elkeserített. Aztán a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződtem segédszínésznek, itt láttak meg kereső körútjukon Máriássyék. Felhívtak Pestre próbafelvételre. Sikerült. Mégis valami kétség szorongat: kiállom-e az igazi próbát?”

Domján Edittel 1958-ban (MTI Fotó: Tóth Béla)

Bár később is hátrányban érezte magát a kimaradt főiskolai évek miatt, tehetségének csakis önmaga lehetett a korlátja: „Az első filmszerep után már nem volt szívem a kínálkozó szereplési lehetőségről lemondani és négy évre újra bevonulni az iskolafalak mögé. Ennek ára volt. A tanulóévek és a felkészülés isteni láza helyett nyertem egy csomó szorongást, gátlást, bizonytalanságot.” Pedig pályája meredeken ívelt felfelé, a filmszerep után előbb a Szegedi Nemzeti Színház állandó tagja lett, majd a harmadik évében a Vígszínház szerződtette. Emellett folyamatosan filmezett olyan partnerek oldalán, mint Törőcsik Mari, Ruttkai Éva, Sinkovits Imre, Várkonyi Zoltán, Páger Antal vagy Tolnay Klári. Ő mégis elégedetlen volt, szabadulni szeretett volna a kisfiús skatulyától. 

Camille Desmoulinsként Vass Évával a Danton halálában (MTI Fotó: Tormai Andor)

A szakmai kapuk kitárultak előtte, Tordy azonban tudatos önfejlesztésbe kezdett, hogy belső elégedetlenségét leküzdje. Bár ifjú színészként az a hír járta róla, hogy nehéz ember, valójában a jobbá válni akarás belső feszültsége emésztette. A színpadon aztán fokozatosan feloldódott ez a feszültség, feledhetetlenül alakított például Camille Desmoulinsként a Danton halálában és számos Shakespeare-szerepben, valamint az útkereső időszakában kiemelkedőt nyújtott még Tuzenbachként a Három nővérben. Kiforrott színészegyéniségként aztán a szakmai elismerések sem kerülték el, többek között Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas művésszé lett, akit az új évezredben a Nemzet Színészévé és a Halhatatlanok Társulatának soraiba is beválasztottak, valamint Prima Primissima Díjjal is kitüntettek.

Mécs Károllyal a Kőszívű ember fiai forgatásán (MTI Fotó: Bojár Sándor)

Tordy Géza, aki legfontosabb mesterének Várkonyi Zoltánt tekinti, a színészi kiteljesedést követően a 80-as években rendezőként is debütált, majd 1988-tól 1990-ig a veszprémi Petőfi Színház főrendezője volt. 1982-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is tanított. Színházi munkássága mellett olyan filmekből és tévéprodukciókból emlékezhet rá a közönség, mint a Fűre lépni szabad, a 20 óra, a Tenkes kapitánya, a Kőszívű ember fiai, a Fekete gyémántok, a Pirx kalandjai, a 80 huszár, a Privát kopó, a Nyolc évszak vagy a Kisváros. Hangját rengeteg rádiójáték és hangoskönyv mellett szinkronmunkássága is őrzi. Többek közt olyan világsztárok magyar hangja volt, mint Arnold Schwarzenegger, Henry Fonda, Robert de Niro, Sean Connery, Robin Williams vagy Anthony Hopkins.

Halász Judittal 1976-ban (MTI Fotó: Keleti Éva)

A színház mellett Tordy másik szerelme a Balaton, idejét ma is szívesen tölti tihanyi nyaralójában. Bár mindent elért pályáján, önmagát mégsem szívesen nézi régi filmjeiben. Erős egyénisége játékosságot rejt nemcsak a színpadon vagy a kamerák előtt, hanem magánemberként is. Halász Judit így emlékezett meg erről a művész 80. születésnapján: „tudták rólam, hogy nem bírom a szájvíz szagát, s ezért az egyik darabban, amikor Laci (Tahi Tóth László, a szerk.) jött felém a szerepe szerint egy szenteltvíztartóval, azt Géza előtte megtöltötte szájvízzel, s annak áhítatában mondtam a szövegem, majd ájulásig...”

Tordy Géza ironikusan így nyilatkozott egyszer a színjátszásról: „Mozarthoz, Michelangelóhoz képest egy színész munkája múlékony, és aki halhatatlan akar lenni, az ne ezt a pályát válassza.” Lenyűgöző munkássága és a közönség nem szűnő szeretete mégis a magyar színjátszás halhatatlanjává tette a született tehetséget, aki szerencsére gyakran volt a megfelelő helyen a megfelelő időben.

A művész 2014-ben (MTI Fotó: Zih Zsolt)

A színész-rendezőt születésnapján a mai napon az MTVA Archívum online csatornáján, az m3.hu-n az Anno című riportfilmsorozat, valamint május 6-án a Kincsestár neki szentelt részeivel köszöntjük. Tordy Géza alakításaival ma a Királyi vadászat című színházi közvetítésben, május 2-án a Nyolc évszak című sorozatban, május 3-án a Kézről kézre című tévéjátékban, május 5-én pedig az Oidipusz című színházi közvetítésben találkozhatnak. Tartsanak velünk!

Borítókép: Tordy Géza színész, rendező MTI Fotó, Készítette: Inkey Alice Tulajdonos: MTV Fotóarchívum: MTI-FOTO-895423

Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 325 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.

 

További cikkek:

150 éves a csodás Budapest

November 17-én ünnepeljük Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesülését. Tekintse meg e jeles alkalomból a magyar fővárosról készült kronologikus képválogatásunkat!

A tánc és az autók szerelmese

A magyar revütánc koronázatlan királynőjét, Medveczky Ilonát köszöntjük!

Isten véled édes Piroskám

Imádta az operát, a futballt és a közönségét. Valamennyi nagy táncdalfesztivál döntőse és számtalan sláger előadója volt Aradszky László, aki mindvégig derűs, életvidám emberként élte az életét.

A nagy Caruso kis sikere Budapesten

1907. október 2-án, azaz éppen 115 évvel ezelőtt lépett fel Budapesten Enrico Caruso, az első sztártenor. Érkezése és itt-tartózkodása csaknem olyan tömeghisztériát eredményezett, mint a könnyűzenei sztárok látogatása manapság. Hogyan történhetett mégis, hogy a világszerte elismert énekes budapesti alakítása bukásként vonult be a történelembe?