Az örökifjú Tordai Teri

Debrecenben született 1941. december 28-án. Hatéves kora óta tanult klasszikus tornát és táncot. Balerina szeretett volna lenni, de bakfisként hirtelen megnyúlt. Iparművészeti gimnáziumba és tanítóképzőbe jelentkezett. Mindkét helyre felvették, a tanítóképző mellett döntött. Mégsem lett tanítónő. Egy szavalóversenyen felfigyelt rá Gáti József, és azt javasolta, hogy jelentkezzen a Színművészeti Főiskolára. Elsőre felvették, 1960-tól 1964-ig járt Pártos Géza osztályába, Halász Judit, Béres Ilona és Polónyi Gyöngyi is az osztálytársa volt.

Másodéves főiskolai hallgató volt, amikor először hívták próbafelvételre. Osztálytársaival együtt már főiskolásként szerepet kapott Keleti Márton „Esős vasárnap” (1962) című filmjében. Az akkoriban rendkívül merésznek számító film hatalmas sikert aratott, országosan ismertté tette a pályakezdő színésznőt. Makk Károly „Az utolsó előtti ember” (1963) című művében és a „Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?” (1964) című nagy sikerű vígjátékában is szerepet kapott

A színészi pályán tett első lépéseivel befutott, egymás után kapta a filmszerepeket. A „Háry János”-ban (1965) királylányt játszott, a „Tilos a szerelem”-ben (1965) kötéltáncosnőt. Három hét alatt engedelmességre késztette a magasban kifeszített, vékony drótkötelet, pedig a kötéltánc az artistaképzőben ötödéves anyag.

Egy évadot töltött a szegedi Nemzeti Színháznál, Reich Kató szerepét osztották rá a „Rozsdatemető”-ben, Victoriát játszotta az „Imádok férjhez menni” című zenés bohózatban. Egy év múlva már a budapesti Nemzeti Színház társulatának volt tagja, Marivaux „Két nő között” című vígjátékában mutatkozott be a főváros közönségének.

Már az „Esős vasárnap” bemutatója után megkeresték német filmesek. Külföldre szerződött, 1966 és 1971 között tizennyolc filmet készített Ausztriában és a Német Szövetségi Köztársaságban, a „Susanne” című filmsorozat címszereplőjeként egész Európa megismerte.

Öt év múlva, a nemzetközi karrier lehetőségét feladva tért haza, mert hiányzott neki a magyar színház. Először Pécsre szerződött, majd 1972-ben a Vidám Színpadhoz, 1977-től a Népszínházhoz (későbbi nevén Várszínház). Játszotta Gara Máriát (Vörösmarty: Czillei és a Hunyadiak), Olíviát (Shakespeare: Vízkereszt), volt Blanche (Tennessee Williams: A vágy villamosa), Ranyevszkaja (Csehov: Cseresznyéskert), Warrenné (Shaw: Warrenné mestersége).

Számos magyar filmben és tévéjátékban játszott (A Pendragon-legenda, A névtelen vár, Mephisto, A vörös grófnő, Ébredés stb.). Amikor 1980-ban megalakult a Mafilm társulata, hozzájuk csatlakozott, 1986-ban a József Attila Színházhoz, 1995-ben a Veszprémi Petőfi Színházhoz kötötte szerződés, 2001-től a budapesti Új Színház tagja.

Művészi munkáját 1985-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 2011-ben az Aase-díjat vehette át, 2012-ben érdemes művész, 2015-ben kiváló művész címet kapott. 2018-ban Kossuth-díjjal tüntették ki a naivaszerepektől az összetett ábrázolást igénylő karakterekig terjedő nagy ívű művészi pályafutása, egyedülálló színpadi eleganciát tükröző előadó-művészete, a kiváló humor mellett mély drámaiságról is árulkodó jellemformálásai elismeréseként. 2019-ben Budapestért Díjat kapott. 2021-ben a Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíját vehette át.

Tordai Teri, aki hosszú ideig dobogtatta meg a férfiszíveket, könnyedén tért át az anyaszerepekre, sőt nagymamát is játszott. A magánéletben büszke anya, többszörös nagymama, leánya, Horváth Lili színésznő.

Borítókép: Budapest, 1965. augusztus 7. Tordai Teri. Tulajdonos: MTVA Fotóarchívum. Készítette: Keleti Éva. Azonosító: MTI-FOTO-850623

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 310 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva további érdekes felvételeket talál.