Nyolcéves korában kezdett trombitálni a pont 80 éve, Budapesten született művész. Zenei tanulmányait magánúton végezte Kelényi György és Keil Ernő növendékeként, tizenévesen pedig már dixieland együttesekben játszott. „Én tényleg korai gyerekkoromtól kezdve elköteleztem magam a zenével, és a zenének minden ágával” – vallotta egy portréműsorban. Később is mindegy volt számára, hogy éppen operett-műfajban dolgozik, vagy egy komoly nagyzenekari művet komponál, ugyanazzal a gondos szakértelemmel végezte minden feladatát. Sosem elégedett meg azzal, hogy szimplán hangszeres szólista legyen: kereste és meg is találta azokat a lehetőségeket, amelyek folyamatosan előbbre vitték a művészi pályán.
Egy idő után úgy érezte, kimerítette az itthoni lehetőségeket. „Abban az időben nehezen lehetett anyagokhoz hozzáférni, az volt az egyetlen mód, ha egy lemezről lehallgattuk a felvételeket” – nyilatkozta pályájának erről a szakaszáról. Pont kapóra jött tehát a svédországi meghívás, ami meghatározta egész további működését. 1963 és 1964 között egy évig Stockholmban élt, és az ott tanultakra később is tudott támaszkodni. Ekkoriban vált a zsánerfújás mesterévé, ami azt jelenti, hogy nemcsak a szükséges hangokat játszotta le, hanem az adott stílus kívánalmainak megfelelően formálta a játékát.
Miután hazatért Magyarországra, szinte azonnal a rádióhoz került, ahol 16 évet töltött: saját bevallása szerint nagy szerelemmé vált számára a rádiózás. A Magyar Rádió saját tánczenekarának kötelékében szólista, hangszerelő és zeneszerző volt egészen 1979-ig. Ezzel párhuzamosan saját zenekart is alapított: a Tomsits Rudolf Quartettet Vukán Györggyel, Berkes Balázzsal és Rosenberg Tamással közösen alkották. Sikerüket mutatja, hogy több európai országban is vendégszerepeltek, nagy sikert arattak többek között a montreux-i, a bledi, a bécsi, a palermói és a varsói fesztiválon.
A nyolcvanas évektől a kilencvenes évek elejéig az akkori Jugoszláviában dolgozott az Újvidéki Rádió big bandjének vezetőjeként, valamint karmesterként, zeneszerzőként, hangszerelőként és szólistaként. 1991-ben a szekszárdi Belvárosi Plébániatemplomban mutatták be Christus Vincit – Szekszárdi Jazz Mise című művét. Műfaji sokszínűségét jól példázza, hogy 1992-től kezdve rendszeresen együttműködött a Hobo Blues Banddel, és élete utolsó időszakában hét évig irányította a Készenléti Rendőrség Zenekarát. Pedagógusként is aktív volt, dolgozott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola docenseként. „Jó érzés, amikor fiatalok kikérik a tanácsomat” – mondta az oktatómunkáról. Az ország legsokoldalúbb trombitaművésze 57 éves korában, hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el. Halálának évében a Hobo Blues Band Blues egy trombitásért címmel adott ki nagylemezt, így tisztelegve a nemzetközi hírű zenész emléke előtt.
Kedves Olvasók, tekintsék meg az Improvizáció című műsorban Tomsits Rudolf és zenekara előadását: https://s.mtva.hu/CviIoYz2
Szintén ajánljuk figyelmükbe a Melyik a legkedvesebb felvétele? - Összeállítás Tomsits Rudolf dalaiból című műsort május 12-én az m3.hu online csatornán!
Borítókép: Játék közben (MTI Fotó: Ilovszky Béla)
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 339 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál. Jó böngészést kívánunk!