Tolnay Klárira emlékezünk

A közönség nagy kedvence okos, művelt, közvetlen és őszinte asszony volt, aki több nyelven beszélt, műfordított, érdekelték a keleti filozófiák, a környezetvédelem és a világ dolgai. Az utolsó pillanatig a színpadon volt, élete végén is öt színdarabban játszott párhuzamosan, híresen jó memóriájával pályatársait is elkápráztatva. A nézők rendszerint állva tapsoltak a Klárikának becézett színésznőnek, akit a közönség különleges szeretete kísért több mint hat évtizedes pályafutása során. A két világháború közötti mozifilmek sztárja az 1940-es években írt tanulmányában lázadt a naiva szerepkörbe való beskatulyázás ellen, két évtizeddel később színházi lapban esdve kérte kedves közönségét, hogy „ne foglalkozzon annyit a színész magánéletével”. Privát életének kudarcait bölcsen beismerve még nagyobb alázattal és lelkesedéssel szolgálta a színpadot és egyedülálló ívű pályájával hálálta meg a publikum feléje irányuló figyelmét.

„Mi marad egy színészből az utókornak? A költő tolla, a szobrász ujja és a festő ecsetvonása nyomán születő művek a halhatatlanság ígéretét hordozzák magukban, míg a színészet illékony dolog. Egy színpadi alkotás örökkévalóságáról beszélni annyi, mint üvegcsébe zárni a pillanatot, egy emberi gesztust, egy szemvillanást, egy mosolyt. Konzerválni a pillanat illanó varázsát. Tolnay Klári úgy vélte, hogy a színészt színpadi alkotása múlandóságáért az emberábrázolás kiváltsága kárpótolja. No meg az a közönséggel megteremtett személyes interakció, mely a színházat minden este különleges és egyedi élménnyé varázsolja színész és néző számára egyaránt. Amikor Tolnay Klári jelenségéről beszélünk, az egyéniség, az intellektus és a törékeny, apró testbe zárt sugárzás hármasáról szólunk. Olyan kisugárzásról, mely nagymamák és unokák, férfiak és kamasz fiúk kedvencévé tette és teszi ma is azt a színésznőt, aki a háború előtti sztárkorszakot követően is sztár maradt, végig hatvannégy éves pályafutása folyamán. Sztár a szó legnemesebb értelmében: valódi emberábrázoló művész csipetnyi huncutsággal, vagánysággal meghintett ösztönös eleganciával, tekintetén átsugárzó értelemmel és varázslatos mosollyal.” – írta róla pályájának kutatója, dr. Góg Laura Tolnay 100 című centenáriumi esszékötetében.

A Nemzeti Fotótár képeiből készült válogatásunkkal most néhány különleges pillanatot villantunk fel a feledhetetlen színésznő pályafutásából.

A lapozgatóban látható képek:

1. A Harmadik csengetés című színműben (MTI Fotó: Bartal Ferenc) 
2. A királyasszony lovagja című romantikus drámában (MTI Fotó: Farkas Tamás)
3. Noël Coward Alkonyi dal című darabjában (MTI Fotó: Ilovszky Béla)
4. A Mathiász panzió Ágnes mamájaként (MTI Fotó: Keleti Éva)
5. Szereptanulás otthon (MTI Fotó: Bojár Sándor)
6. Az ördög cimborája Psota Irénnel (MTI Fotó: Bartal Ferenc)
7. Irinaként Dajka Margittal és Kiss Manyival (MTI Fotó: Farkas Tamás)
8. Gábor Miklós Júliájaként (MTI Fotó: Várkonyi László)
9. Nóra szerepében (MTI Fotó: Farkas Tamás)
10. Mensáros Lászlóval a Kedves hazugban (MTI Fotó: Ilovszky Béla)
11. A Kispolgárokban Cs. Németh Lajossal (MTI Fotó: Keleti Éva)
12. A Nem félünk a farkastól című Albee-darabban (MTI Fotó: Tormai Andor)
13. Ádám Ottóval és Lőte Attilával a Cseresnyéskert próbáján (MTI Fotó: Bojár Sándor)
14. Timár Józseffel A misanthrope című Molière-színműben (MTI Fotó: Farkas Tamás)
15. Charley nénje (MTI Fotó: Keleti Éva)
16. Nyaralók Gábor Miklóssal (MTI Fotó: Keleti Éva)
17. Csehov Medve című vígjátékában (MTI Fotó: Bartal Ferenc)
18. A Most majd elválik című Tabi László-darabban (MTI Fotó: Tormai Andor)
19. A Sosem lehet tudni című Shaw-darabban Mensáros Lászlóval (MTI Fotó: Keleti Éva)
20. A Maya című operettben Básti Lajossal (MTI Fotó: Keleti Éva)
21. Schütz Ilával a Ványa bácsiban (MTI Fotó: Ilovszky Béla)
22. Az Euridikében Darvas Ivánnal és Várkonyi Zoltánnal (MTI Fotó: Várkonyi László)
23. A mi kis városunk című Wilder-drámában (MTI Fotó: Keleti Éva)
24. Márai Varázs című darabjában Benkő Gyulával (Mafirt Fotó)
25. A Pillantás a hídról című Miller-darabban (MTV Fotó: Bartal Ferenc)

Tolnay Klári volt az első színművész, akinek 2014-ben nagyszabású hivatalos emlékévet szenteltek hazánkban. Születésének centenáriumán dr. Góg Laura vezetésével a Klárika 100 Alapítvány a legjelentősebb kulturális intézmények és szakemberek, valamint a színésznő rokonainak a bevonásával határainkon innen és túl közel 70 rendezvényből álló programsorozatot szervezett, melynek Sunyovszky Sylvia színművész volt a háziasszonya, majd 2018-ban, halálának 20. évfordulóján a főváros V. kerületével közösen felavatták Tolnay Klári Lantos Györgyi szobrászművész által készített domborműves emléktábláját is a Fejér György utca 6. szám alatti lakóházon, amely 52 évig szolgált otthonául. Az alkotás leghíresebb szerepében, az 1962-ben a Madách Színházban bemutatott A vágy villamosa című Tennessee Williams-színmű Blanche-aként ábrázolja Tolnay Klárit.

Lantos Györgyi szobrászművész Tolnay-domborműve (Fotó: Branstetter Sándor)

2024. július 17-én, születésének 110. évfordulóján Tolnay Klárira az MTVA Archívum m3.hu oldalán a Sosem lehet tudni című tévéjátékkal, július 20-án szombaton pedig a Kincsestár róla szóló műsorával emlékezünk.

Otthonában, 70. születésnapján (MTI Fotó: Farkas Tamás)

Borítókép: Budapest, 1963. november 4. Tolnay Klári a szerepeiből összeállított televíziós est felvételén Jean Cocteau A magány című művéből ad elő egy jelenetet. Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum. Készítette: Keleti Éva. Azonosító: MTI-FOTO-F__EV19631104015

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 327 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.