Timár Bélára emlékezünk

A sugárzóan tehetséges, jó humorú gyulai fiú Békéscsabára járt gimnáziumba, majd 1972-ben kapta kézhez diplomáját a színművészetin. Már főiskolás korában felfigyeltek az ígéretes tehetségre, akire friss végzősként egyből lecsapott a legendás prózai Madách Színház, melynek haláláig tagja maradt, és ahol egyhamar a közönség is a szívébe zárta a szerethető, szellemes és sokoldalú ifjú művészt. A kezdetektől fogva jelentős szerepekben mérethette meg magát, sorra kapta a főszerepeket. „Mint minden fiatal színész, én is állandóan kétkedem önmagamban és bizonyítani szeretnék. Két televíziós játék főszerepe nagyszerű feladat volt számomra, rengeteget tanultam színészkollégáimtól. A színpad pedig a boldogság, itt minden este, előadásról előadásra bizonyítani kell…” – vallotta 1972 novemberében a Film Színház Muzsika hasábjain.

És Timár Béla bizonyított: prózai és zenés szerepekben is brillírozott. Humorérzéke kiválóan illett az olyan szerepekhez, mint Shakespeare vígjátékai vagy George Bernard Shaw Candida és Sosem lehet tudni című darabjai, utóbbiban Schütz Ilával együtt formálták meg a Tolnay Klári által alakított Clandonné ikergyermekeit színpadon és filmen egyaránt. Égő szemű Horatio volt a Hamletben, Tuzenbach Csehov Három nővérében, és emlékezetesen formálta meg Gorkij, Rostand és Oscar Wilde hőseit, valamint Brecht Mahagonnyjának a főszerepét is. 1980-ban, már 33 esztendősen Jászai Mari-díjjal jutalmazták művészetét.

A siker a zenés darabokban is garantált volt a számára, hiszen jól mozgott és énekelt a színpadon. Ő volt a zenés színpad irányába elmozduló Madách Színház Macskák előadásának első Munkustrappja, de emlékezetes alakítást nyújtott a Három a kislány, az Egy szerelem három éjszakája és a La Mancha lovagja című zenés darabokban is. Az 1970-es évek második felében különleges előadásoknak lehettek szemtanúi azok, akik a Szentendre főterén nyaranta bemutatott színházi előadásokra látogattak. Timár Béla a Dundo Maroje és a Tévedések vígjátéka szabadtéri előadásain is nagyban hozzájárult a közönségsikerhez. 

Kevesen tudják, hogy verses-zenés előadóestje is volt, zenei érdeklődéséből kifolyólag pedig zenét is komponált és operarendezői végzettséget is szerzett, nagyratörő rendezői tervei voltak. Emlékezetes alakítást nyújtott Csukás István és Darvas Ferenc Ágacska című zenés mesejátékában, melyet ő maga is rendezett, majd Csukás Istvánnal közösen írták és mutatták be a Kék öböl című gyermekmusicalt.

A negyvenegy évesen eltávozott művésztől így búcsúzott alkotótársa, Csukás István: „Barátunk volt, barátom volt, rövid életének egy válságos, de reményekkel teli szakaszában találkoztunk, akkor úgy láttam, hogy lebírhatatlan energiákkal van teli. Ez volt az első dolog, ami megkapott, amin elámultam, túlfűtött mozdonyként sistergett ez az energia, vállalkozó kedv, életkedv! (…) Ez a csodálatos energiatöbblet ültette be az iskolapadba, professzionista rendező akart lenni, tanult makacsul, nem elégedett meg a félkész színházi világ félkész lehetőségeivel. (…) Élni úgy kell, ahogy ő élt, bátran, energiát, tehetséget pazarolva, semmi mással nem törődve.”

 

A változatos szerepeket változatlan tűzzel megformáló tehetség gyakran idézte a La Mancha lovagjából a számára is oly kedves sorokat: „És szólni egy igazi szót és látni a távoli célt / a lélek, csak az segít tovább / s megnyílik a csillagos ég.”

Borítókép: Budapest, 1977. február 3. Timár Béla Bunkó, a bohóc szerepében a Lóvátett lovagok próbáján. Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum. Készítette: Horvát Éva. Azonosító: MTI-FOTO-877800

 

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 326 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.