Tihanyi Lajos kifejező portréival, merész képkivágású tájfestményeivel, egy levágott (fél) bajusszal és kiváló üzleti érzékével tűnt ki a Nyolcak tagjai közül. Hozzátehetnénk, hogy élénk temperamentumával, azonban ez a magyar avantgárd több jeles képviselőjéről elmondható volt akkoriban. Tihanyi lobbanékony kedélyét Kassák Lajosnak is volt alkalma megtapasztalni, amikor a Váci utcai szalonban egy kiállításrendezésen idejétmúltnak minősítette a mester tájképeit.
Tihanyi története Budapesten indult 1885 októberében. Apja kávéházat működtetett a Szentkirályi utca-Rákóczi út sarkán, így a kis Lajosra tipikus polgári neveltetés várt volna, ha a sors közbe nem szól. 11 éves korában súlyos agyhártyagyulladást kapott, aminek következtében megsüketült, illetve beszédfunkciói is sérültek, így erősen korlátozva volt további tanulmányaiban. Nagy kedvvel kezdett ellenben rajzolni: a budapesti Iparrajziskolában, majd különböző magántanároknál tanult. Öntörvényű természete nemigen tűrte az intézményes kereteket, festészete mindig is saját autodidakta módszereire támaszkodott a legerősebben.
Tihanyi 1907 nyarán utazott először Nagybányára, ahol a Hollósy Simon által alapított híres művésztelepen megismerkedett a magyar posztimpresszionizmus jeles képviselőivel, valamint a „lázadó” neósokkal. 1907 végétől a következő év tavaszáig rövid tanulmányutat tett Párizsba. A nyüzsgő nagyvárosban érdeklődéssel figyelte a technika lépten-nyomon megtapasztalható rohamos fejlődését, és a legmodernebb festői törekvéseket. Ahogy a későbbi Nyolcak minden tagjára, úgy őrá is erősen hatott a fauvizmus: ez az új irányzat az 1905-ös párizsi Salon d'Automne kiállításon robbant be a köztudatba, teljesen felforgatva a francia képzőművészeti szcénát. A párizsi élmények hatására született meg 1908-ban Tihanyi korai, fauve-os korszakának két fő műve, a Pont Saint-Michelt különleges perspektívából ábrázoló két kompozíció. (Az egyik rekordáron, 220 millió forintért kelt el 2017-ben egy budapesti aukciósház téli árverésén.)
Az elkövetkező években Tihanyi pályáját erősen meghatározta az a tény, hogy tagja lett a 20. század talán legkarakteresebb magyar festőcsoportjának, a Nyolcaknak. A közösség festői nemcsak egymással tartottak fenn élénk szellemi kapcsolatot, hanem a korszak több neves művészével, például Ady Endrével, Bartók Bélával vagy éppen Lesznai Annával is. Utóbbi 1909-ben a Nyolcakkal együtt állított ki mint meghívott vendégművész, sőt, állítólag ő szerepel Orbán Dezső egyik 1911-ben készült fekvő aktján. Tihanyinak, a „portréfestés Bartókjának” szinte az összes nyugatos író modellt ült Kosztolányitól Babitson át Móricz Zsigmondig. Adyval különösen szoros barátság szövődött köztük. Noha a zabolátlan Ady sokszor elment a falig az ugratásban, és tréfái nem mindig végződtek jól (lásd az incidenst, melynek során az Ady által felheccelt Márffy Ödön levágta szegény Tihanyi fél bajuszát), Tihanyi rendíthetetlenül ragaszkodott hozzá, és betegségének éveiben is gyöngéd szeretettel bánt vele.
Tihanyi 1910-ben ismerkedett meg a magyar avantgárd nagy szervező egyéniségével, Kassák Lajossal, aki 1918-ban kiállítást szervezett számára a Ma Váci utcai szalonjában, azzal a feltétellel, hogy az eladott festmények bevételén igazságosan osztozni fognak. Ekkor történt az emlékezetes összetűzés, melynek során Kassák Tihanyi expresszív, szinte belülről lobogni látszó portréit aggatta a fő helyekre, tájképeit pedig „eldugta” egy félreeső teremben. Tihanyi nehezményezte, hogy Kassák mostohán bánik a tájképeivel, mire Kassák minden teketória nélkül idejétmúltnak bélyegezte a szóban forgó festményeket. Tihanyi ezen feldühödve „analfabétának” nevezte Kassákot, ezt követően további személyeskedésbe torkolló hangos vita alakult ki köztük. Kassák kötötte az ebet a karóhoz, a sértett Tihanyi pedig úgy állt bosszút, hogy néhány napig a tárlatról egyenesen a műtermébe csábította az érdeklődőket, majd onnan első kézből adott el nekik képeket, persze anélkül, hogy a hasznon osztozott volna Kassákkal. Több kortársa is megjegyezte, hogy az apja kávéházában nevelkedő Tihanyinak igen fejlett üzleti érzéke volt, és pénz dolgában nemigen lehetett vele cicázni. A másik dolog, ami a kávéházi múltjából eredeztethető, hogy igencsak szerette a jó ételeket: Déry Tibor visszaemlékezései szerint Tihanyi igazi gourmet volt, aki maga is kiválóan főzött, de emellett az éttermek kínálatát is érdeklődéssel fürkészte. Ha már az élvezetekről esik szó, Tihanyi a szebbik nem iránt sem volt közömbös: pályatársai gyakran értetlenkedtek afelett, hogy hallás -és beszédbeli problémái ellenére Tihanyi milyen könnyedén az ujja köré csavarja a nőket.
Tihanyi 1923-ban végleg Párizsba települt át, ahol kapcsolatba került a francia művészvilág nagyjaival, például a Delaunay házaspárral és Jean Cocteau-val is. 1938-ban, 52 éves korában agyhártyagyulladás végzett vele. Életművének nagy részét franciaországi barátai őrizték meg a második világháború viharai alatt. Manapság a műtárgypiacon az egyik legdrágább magyar festőnek számít: több képe is szerepel a magyarországi árverések történetének rekordlistáján. A fauvizmustól az expresszionizmusig, a figuratívtól az absztraktig kalandozó életmű magán viseli a 20. század nagy szellemi irányzatainak nyomát, egy izgalmas korszakát, amelybe a festményeken át újra és újra bepillantást nyerhet a mindenkori néző.
Tekintsék meg A hét műtárgya című műsor Tihanyi Lajos: Tájkép híddal című epizódját az m3.hu-n: https://s.mtva.hu/AXQGqowq
Borítókép: Tihanyi Lajos Önarckép, 1912 című alkotása. Készítette: Czimbal Gyula. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 330 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.