Budapesten született 1966. április 26-án. Ötéves volt, amikor a családja Algériába költözött, mert édesapja, Temesvári Ottó az algír kosárlabda-válogatott szövetségi kapitánya lett. A tenisz alapjait is Afrikában, a hobbiszinten játszó családfőtől tanulta meg, majd hazatérésük után kezdett el komolyabban is edzeni. Első trénere és menedzsere is édesapja volt, később Polyák Ferenc tanítványa lett, tízéves korától a Spartacusban, 1991-től pedig a Vasasban versenyzett. Már 1982-ben ifjúsági Európa-bajnoki címet nyert egyéniben és párosban.
Profi pályafutását tizennégy évesen kezdte. Bár első Roland Garros-tornáján már az első körben kiesett, kitartásának köszönhetően később mégis berobbant a tenisz élvonalába. Tizenhat éves korában a francia, angol és amerikai nyílt bajnokságon is a harmadik fordulóig jutott, mindemellett Perugiában megnyerte az olasz bajnokságot. Egy év múlva a Roland Garroson már a negyedik fordulóig menetelt, az amerikai Charles Strode oldalán pedig vegyes páros elődöntőt játszott Wimbledonban. Ugyanebben az évben a WTA Tour legtöbbet fejlődött játékosának választották – magyar teniszező esetén erre azóta sem volt példa. A következő év elején már a felnőtt egyéni világranglista hetedik helyén jegyezték, amely azóta is a legmagasabb ilyen pozíció, amelyet magyar női teniszező valaha elért.
Legnagyobb sikerét 1986-ban érte el, amikor az akkori világelső Martina Navratilova oldalán megnyerte a francia nyílt bajnokság páros versenyét. A döntőben a Steffi Graf–Gabriela Sabatini kettőst verték 6:1, 6:2-re, a győzelemmel Temesvári mindenkori legjobb helyezését érte el a páros világranglistán: az év végén tizenharmadik volt.
Karrierje egy év múlva egy súlyos bokasérülés, majd szerencsés felépülését követően egy kényszerű vállműtét miatt torpant meg, de 1989-es visszatérése után rövidesen ismét a világranglista első 80 helyezettje között versenyzett. Később a legjobb 25 közé is visszakerült, de újabb nagy tornagyőzelmet nyolc évvel későbbi visszavonulásáig már nem aratott.
Pályafutása során egyesben öt, párosban pedig hat WTA-tornán győzött, emellett hatszoros Európa-bajnoki címmel büszkélkedhet, és részt vett az 1996-os atlantai olimpián is. 1983 és 1992 között kisebb megszakításokkal végig szerepelt a magyar csapat tagjaként a Fed-Kupákban. Összesen nyolcszor lett magyar bajnok: egyesben kétszer, párosban és vegyes párosban egyszer-egyszer, csapatban pedig négyszer győzedelmeskedett. Tizenkét alkalommal választották itthon az év női teniszezőjének, egy alkalommal pedig ő lett az év magyar sportolója.
Visszavonulását követően az ezredfordulótól a magyar női teniszválogatott edzője, majd a Fed-Kupa csapat szövetségi kapitánya volt. 2001-től a Magyar Tenisz Szövetség Elnökségének és a MOB Női Bizottságának tagja. Előbbi szervezetben később szintén beválasztották a Női Bizottságba, melyet 2020 óta elnökként vezet. 2008-ban a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt polgári tagozatával tüntették ki.
Rendszeresen részt vesz meghívásos versenyeken, és visszatérő vendég a Roland Garros és US Open tornákon is, emellett sportkommentátorként is dolgozik. Tavaly év végén két évre beválasztották a Billie Jean King-Kupa-bizottságba. Immár húsz éve vezeti saját szervezésű teniszakadémiáját, mindemellett pedig három gyermek édesanyja. Isten éltesse sokáig!
Kedves Olvasók, nézzék meg a Sportmúzeum című sorozat epizódját, amely egészen a kezdetektől mutatja be magyar teniszsport történetét: https://s.mtva.hu/wI6GMjAV
A Nemzeti Archívum legkorábban létrejött gyűjteményi egysége, a Sajtóarchívum anyagait, amelynek segítségével a fenti írás is készült, itt olvashatják.
Borítókép: Mérkőzés közben a Tennis Classics 2010 gálatornán (MTI Fotó: Földi Imre)
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 338 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál. Jó böngészést kívánunk!