A Székelyudvarhely mellett, Farkaslakán született írónak nemcsak témáiban, de összetéveszthetetlen írói nyelvezetében és megrajzolt alakjaiban is folyvást hazája köszön vissza. Mégis, a legkedveltebb regényei: az Ábel trilógia és annak is első kötete, az Ábel a rengetegben irányította a szélesebb közönség figyelmét az erdélyi magyar népcsoport különleges, fanyar humorral fűszerezett világára. Ugyanakkor Ábel kalandjait részben az író Amerikában szerzett élményei ihlették, ahonnan 1926-ban, három év után tért vissza Kolozsvárra, hogy a XX. századi magyar irodalom és közélet kiemelkedő alakjává váljon..
Visszatérésének évében, 1926-ban alapító tagja volt az Erdélyi Helikon irodalmi folyóiratnak, valamint 1937-ben az erdélyi ifjúság számára megrendezett Vásárhelyi Találkozó szervezésében is oroszlánrészt vállalt. 1934-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, majd 1945-47 között a magyar országgyűlés tiszteletbeli képviselője volt. Az 1954-es Kossuth-díj mellett munkásságát négyszer jutalmazták Baumgarten-díjjal is. Haláláig rendületlenül alkotott, utolsó, befejezetlenül maradt életrajzi művét, A vadrózsa ágát feleségének mondta tollba. Halálát követően kívánsága szerint Farkaslakán helyezték örök nyugalomra.
„Otthon van: könnyedén teremti meg alakjait, művei hangulatát s nem utolsó sorban csodálatos, teljesen egyéni nyelvezetét.” – vallotta róla Féja Géza, barátja és pályatársa. Tehát Tamási Áront bárhová is vetette a sorsa, szülőföldje és annak szeretete mindenhová elkísérte, ahogy egy sokat idézett vallomásában maga is megfogalmazta: „Van nekem egy falum. Némelykor, ha lelkemmel burkolom magam körül, úgy tetszik, mintha én építettem volna őt, mikor még Isten szándékában laktam. Máskor meg szülőmnek érzem, aki egy csillagos estén, szomorú-mókás mese után fogant engem.”
Tamási Áron prózai művei mellett drámái is új színnel gazdagították a magyar irodalmi palettát. Ugyanakkor kezdetben a színházvilág nehezen tudta elfogadni újszerűségét, a „se nem valóság, se nem meséket”. Kedvelt témái az érzelmek és indulatok felszínre törése, az igazság-hűség-becsület kérdésköre, a szülőföld-elkötelezettség problémája, illetve a romlatlan falu erkölcsi magasabbrendűségének hirdetése. Számára a szerelem születése a legszebb emberi érzés, egyszerre természetes, banális és mégis mindig megkapó pillanat. Színpadi művei nyelvezetükben, -prózáihoz hasonlóan - szókimondók, játékosak, de mindenekelőtt csípősen ironikusak. Székely alakjai csavaros észjárásukkal, fanyar humorukkal elevenítik meg a szerzőben élő szülőföldet.
Az m3.hu az író születésének 125. évfordulóján műsorra tűzi az Énekes madár című színművét, tartsanak velünk!
Borítókép: Tamási Áron otthonában; Tulajdonos: MTI Fotóarchívum; Készítette: Keleti Éva, Azonosító: MTI-FOTO-789876
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 319 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.