Újházi Ede komolyan vett mindent. Komolyan vette a színi pályát, a
legjobb komikus jellemábrázolók egyike lett. Komolyan vette az életet, s élete
legfőbb párját: az ételt. Egyébként háromszor nősült. A százhatvan esztendeje
született színész képes volt elutazni a legjobb levesbe való kakasért akár
Debrecenig is. Az igazi, a hamisítatlan Újházi „tyúkhúslevesbe” ugyanis kakas
is kell. Így elmaradhatatlan fogásként a lakodalmakon a boldog ara nem hiába
pillant föl a gőzölgő tányérból diadalmasan, élete párjára mosolyogva: ez a vén
kakas is ment a levesbe.
Újházi Ede nem sikertelen pályája miatt fordult az asztali örömök felé.
Próbafellépése 1869-ben volt a Nemzeti Színházban Jágó szerepében. Harmincéves
nemzeti színházi jubileumát a Budai Színkörben ünnepelte. A Magyar Királyi
Operaház játékmestere, 1903-ban a Nemzeti Színház örökös tagja lett. Ferenc
József Lovagkereszttel és Vaskorona Renddel jutalmazta. Huszonöt éven át tanított
a színiakadémián. Imádták természetes játékmodorát, az elesettek együttérzéssel,
humorral való ábrázolását.
A dörmögő hangú, testes színész a terített asztalnál is jól érezte
magát. A legendák szerint nevezetes levese a korabeli művészek által kedvelt
városligeti Wampetics vendéglőben, a Gundel étterem elődjében született. Vén
kakasból készül, finomra metélt tésztával, a leveszöldségeken kívül gombával,
zöldborsóval, kelvirággal, spárgával tálalva. A kifinomult ízlésű Újházi
„találmánya” a századfordulótól máig fennmaradt. Gondos háziasszonyok és igényes
vendéglátóhelyek állandó fogása.
Nagy Endre, a magyar kabaré megteremtője nem véletlenül írta róla: „Színész
volt, nagy művész, tehát emléke kortársai élethossziglanára ítéltetett. De egy
maradandó emléke mégis van: a vendéglők étlapján a Chateaubrand-ok,
Wellingtonok között ott szerepel az Újházi-leves is.” Az étkekben, asztali
ízlésben is jeleskedő magyar színészeknek szerencsére hosszú a sora. Pethes
Imre (1864–1924) a Színművészeti Akadémia dráma- és beszédgyakorlat tanára
emlékére a New York kávéházban egy velős csontot és marhafartőt tartalmazó,
gazdag húslevest neveztek el.
A színművészet nagyasszonyainak sincs okuk a szégyenkezésre. A hagyomány
szerint Déryné Széppataki Róza, az első magyar operaénekesnő komoly
receptgyűjtő és ihletadó volt. A Déryné-szelet és a Déryné csókja édességek is
ennek tanúi. Nem beszélve Laborfalvi Rózáról, aki Jókai első, tizenkét évvel
idősebb hitveseként megfőzte a Jókai-bablevest – és ifjú férjét. Ízlésére
bizonyságul íme egyik menüsora: rákleves, töltött kappan, marhapecsenye boros
mártással, diós töltött kifli, jégbe hűtött dinnye tejszínnel. Vízvári Mariska,
a Nemzeti Színház egykori művésznője több, máig idézett szakácskönyvet jegyez.
A közelmúltban tallózva, Gregor József operaénekes nevéhez szalámi- és
pogácsarecept fűződik, míg Bessenyei Ferenc birkapörköltjéről volt híres.
Bodrogi Gyula és Pécsi Ildikó tekintélyes receptgyűjteménnyel állt a
nyilvánosság elé. Mikó István is jeles hobbiszakács, a „Mikó Pisti kedvence”
nem más, mint túrós csusza körettel tálalt marhapörkölt. Végül idézzük Jókait:
„A szerelem oltárán elhamvadnak a lángok, de a tűzhely vonzereje örökké tart.
Minden tál étel egy szerelmi vallomás, vagy ellenkezője: egy csöndes válóper.”
Borítókép: Budapest, 1984. november 14. Kalmár Magda és Lesznek Tibor Tamási Zdenkó Olasz vendéglő című pop-operájának próbáján. MTI Fotó: Friedmann Endre. Tulajdonos: MTI Zrt. Fotóarchívum. Azonosító: MTI-FOTO-893025
Kedves
Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 291 ezer fénykép
közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes
felvételt talál.