1940. november 22-én született Budapesten. Ahogy gyermekkorát a háborús évek határozták meg, úgy pályakezdésére az ’56-os szabadságharc és forradalom hatott. Gimnazistaként jelen volt a Sztálin-szobor ledöntésénél, egy iskolai ünnepségen pedig elszavalta Petőfi Sándor A Nemzethez című versét, ezek után nem csoda, ha bő három éven át esélye sem volt felvételizni a Színiakadémiára. Alkalmi munkákból tartotta fenn magát, többek közt egy gyógyszergyárban is dolgozott csoportvezetőként.
1958-ban élete új irányt vett, ugyanis elszegődött díszítőnek az Állami Déryné Színházba. Itt sem csinált titkot abból, hogy valójában színész szeretne lenni és szerencséjére a jóképű, karakteres orgánumú fiúban a rendezők is láttak fantáziát. Először Ábrahám Pál Hawaii rózsája című operettjében játszhatott el egy kisebb szerepet, majd beugróként tartottak rá igényt arra az esetre, ha egy-egy színész megbetegedett. Két évre rá már a Vígszínházba hívták mint segédszínészt, persze csak kisebb szerepekre. 1962-ben végre felvették a Színművészetire, de ekkor már felvételiznie sem kellett. Simon Zsuzsa osztályába került, osztálytársai voltak többek között Almási Éva, Csomós Mari, Kozák András és Szilágyi Tibor.
Szersén Gyula esküvője után egy évvel szerzett végre oklevelet a Színiakadémián, addig felesége, Vas Mária nyújtott biztos hátteret a pályakezdő színésznek. A diploma átvételét követően a Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol negyven évig játszott, feleségével pedig 2014-ben aranylakodalmukat ünnepelhették együtt. Tehetségét rengeteg szerepben mutatta meg az évtizedek alatt. A közönség nemcsak a színházban, hanem különböző játék- és tévéfilmekben, sorozatokban (pl. Szomszédok), illetve a Magyar Rádió hangjátékaiban is láthatta-hallhatta őt. A színművész kiváltképp jeleskedett a szinkronfeladatokban, melyekben érvényesülhetett szép, tiszta beszéde, jellegzetes orgánuma. Gyakran volt William Shatner magyar hangja (pl. Star Trek), de az ő hangján szólalt meg Charles Bronson is a Volt egyszer egy Vadnyugat című filmben. Számtalan ismeretterjesztő filmben dolgozott, a 2010-es évektől kezdve David Attenborough-t is ő szinkronizálta.
Szersén Gyula munkásságát a szakma is elismerte: 1986-ban Jászai Mari-díjat, 2018-ban Szinkronszakma életműdíjat, 2020-ban pedig Tolnay Klári-díjat kapott. 2021. március 17-én 80 évesen hunyt el.
A közönség szívében többek között nagy átéléssel előadott szavalatai révén él tovább. Kitűnő és hiteles tolmácsolója volt Petőfi, Ady és József Attila verseinek, tőlük előszeretettel választott műveket verses estjeihez. Az alábbi bejátszásban William Shakespeare 98. szonettjét hallhatják tőle Szabó Lőrinc fordításában.
Kedves Olvasók, a Szomszédok című teleregényben Szersén Gyula játszotta Etus egyik állandó vevőjét, az elegáns, jól szituált, budai üzletembert. Tekintsék meg rá emlékezve a Szomszédok 247. epizódját az alábbi linkre kattintva: https://s.mtva.hu/36CTj6v8
Borítókép: A művész portréja 1972-ből. Készítette: Keleti Éva. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 336 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.