A hitben és erényben tündöklő hercegnő

1241. április 11-én a mongolok Batu kán vezetésével megsemmisítő vereséget mértek Muhi mezején a magyar seregre. IV Bélának (1235-1270) sikerült a körbezárt táborból elmenekülnie, de az ország jelentős részét feladni kényszerült. Ő és családja végül az Adriai-tenger partján fekvő Trau várában talált menedéket.

Margit hercegnő 1242. január 27-én menekülés közben született a dalmáciai Klissza várában. Szülei IV. Béla és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő végső reménységükben fogadalmat tettek, hogy gyermeküket Istennek ajánlják fel, ha megszabadul az ország a tatároktól. És megtörtént a csoda! 1242 tavaszán a mongol sereg váratlanul kivonult az országból. Valószínű, hogy Ögedej nagykán halála miatt Batu kán a kánválasztásra és az osztozkodásra sietett haza Belső-Ázsiába. Az ország romokban állt, de megmenekült. 

A királyi pár néhány év múlva teljesítette fogadalmát. A kis Margit hercegnő 1246-ban, három és fél évesen a veszprémi Szent Katalin domonkos apácakolostorba került, melyet 1240-ben alapított Bertalan veszprémi püspök a vár Szent Benedek sziklája alatt, a Séd partján.

Később, 1252-ben a királylány több társával együtt átköltözött az apja által építtetett, Szűz Mária tiszteletére szentelt domonkos rendi apácakolostorba, mely a Nyulak szigetén (ma Margitsziget) állt. A kolostor mellett királyi ház is épült, mert a király és királyné sokszor meglátogatta gyermekét. A Szent Domonkos szabályait követő női kolostor a jámborság őrhelye volt. Lelkiségük lényege Szűz Mária bensőséges szeretete, a Megváltó iránti odaadás és a vezeklő szellem, mely önfeláldozó tettekben, betegek ápolásában nyilvánult meg. Margit ebben a szellemben nőtt fel és tett 1254-ben, 12 éves korában fogadalmat a domonkos rend magiszterének.

Kétszer is lehetőség adódott a gyönyörű királylány számára, hogy felmentést kérjen Rómától fogadalma alól, és elhagyja a rendet. Mindkét házassági ajánlat komoly politikai előnyökkel járt volna IV. Béla és az ország számára, ám Margit mindkettőt határozottan visszautasította, apját pedig emlékeztette, hogy egykoron ő ajánlotta fel Istennek.

Szigorú aszketikus életét a szegénység keresése, a mély alázatosság, társai és a betegek szeretetteljes szolgálata jellemezte. Margit mindenkin segített. Testét azonban felemésztette a vezeklés és 28. születésnapja előtt néhány nappal, 1270. január 18-án befejezte földi életét.  A kolostor templomában nyugvó földi maradványait az apácák a 16. században, a török elől menekítve magukkal vitték Pozsonyba, de ott később nyomuk veszett. Margitot már 1276-ban boldoggá nyilvánították, szentté végül csak 1943-ban, XII. Piusz pápa avatta. Árpád-házi Szent Margit ünnepe január 18. Életét, a Margit-legendát a 13. század végén írták meg latin nyelven. Ennek magyarra fordításából alakulhatott ki, többszöri átdolgozás során a 14. század végére a jelenleg ismert szöveg, mely abban a kódexben maradt fenn, amelyet Ráskay Lea apáca másolt le 1510-ben a margitszigeti domonkos kolostorban. A felbecsülhetetlen értékű írásos emléket az Országos Széchényi Könyvtár őrzi, Margit hercegnő életét és tetteit pedig Gárdonyi Géza és Kodolányi János népszerű regényei ismertették meg a szélesebb közönséggel.

Borítókép: Budapest, 2012. július 20. Kilátás a Gellért-hegyről, háttérben a Margit híd, a Margitsziget. Készítette: Jászai Csaba. Azonosító: MTI-FOTO-342218

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 290 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.