1985. szeptember 26-án indult 717 napig tartó útjára a Szent Jupát vitorlás, fedélzetén Fa Nándorral és Gál Józseffel, az első magyarokkal, akik megkerülték a Földet. Egy Balaton-31 típusú hajóból építették meg öt év alatt a 31 láb (9,4488 m) hosszú, 15 négyzetméter felülettel rendelkező túrahajót, amelyet Szent Jupátról, a kenusok védőszentjéről neveztek el.
A két kalandvágyó székesfehérvári fiatal az akkor még jugoszláviai, ma horvátországi Opatijából (Abbáziából) indult el, majd a Gibraltári-szoroson átkelve jutottak ki az Atlanti-óceánra. Dél felé hajóztak, hogy megkerüljék az afrikai Jóreménység-fokát. Útközben rádión tartották a kapcsolatot a parti állomásokkal, hazájukkal és családjukkal. A két hajós hat óránként váltotta egymást a kormánynál, előfordult, hogy 6-7 méteres vagy még annál is magasabb hullámokkal kellett megküzdeniük.
Első állomásuk Las Palmas, a Kanári-szigetek legnagyobb városa volt, majd a Zöld-foki-szigetek következett, 1986 februárjában pedig a dél-afrikai Fokváros. A vitorlás karbantartása után, 1986. március közepén már az Indiai-óceánon hajóztak, ahol a tomboló vihar felborította a Szent Jupátot. Végül sikerült visszafordítaniuk a hajót, és a rádiókapcsolatuk is helyreállt. Májusban elérték Ausztráliát, Sydneyben több hónapot töltöttek, rendbe hozták a megviselt vízi járművet, és novemberben indultak tovább Új-Zéland felé. Aucklandban időztek 1987 januárjáig, majd kifutottak a Csendes-óceánra.
1987. március 1-jén, a déli órákban haladtak át az amerikai kontinens legdélebbi pontján, a Horn-fokon, a "vitorlások Everest"-jén. Miután megkerülték Amerika déli csücskét, ismét az Atlanti-óceánon hajóztak. Argentínától keletre óriási viharba kerültek, a 140 kilométeres sebességű orkán itt is felborította a Szent Jupátot, a kormánynál álló Fa Nándort a tengerbe repítette, életét csak a biztosító kötél mentette meg. Az elemek tombolását túlélve jutottak el Buenos Airesbe, majd 1987 júniusában Rio de Janeiróba. Rövid pihenő és karbantartás után indultak el hazafelé, az Egyenlítőn ugyanazt a pontot keresztezték, mint útjuk elején.
1987. augusztus közepén már Gibraltárnál jártak, szeptember 12-én, 717 nap és több mint 60 ezer kilométer megtétele után futottak be Opatija kikötőjébe, ahol több ezer zászlót lobogtató, Himnuszt éneklő magyar várta őket. Elsőként teljesített expedíciójukkal beírták nevüket a magyar sport történetébe, az útról 1988-ban jelent meg Fa Nándor könyve A Szent Jupát 700 napja címmel.
A Szent Jupát, amely nemcsak a vitorlázás, de a kitartás és az emberi küzdeni akarás szimbólumává vált, hazatérése után rövid ideig a Balatonon maradt, közben Fa Nándor és Gál József alapítványt hozott létre a megőrzésére. Az alapítvány 1996-ban a Közlekedési Múzeumnak adományozta a vitorláshajót, amelyet 2006-ban a múzeum városligeti épületének elbontását követően - megfelelő hőmérséklet, páratartalom és fényvédelem biztosításával - őrzött bérraktárban helyeztek el. A legendás Szent Jupátot 2024 szeptemberében a Balaton északi partján, Révfülöpnél ismét vízre bocsátották. Ekkor jelentették be, hogy a jubileumi év alkalmából az ikonikus hajó a Mathias Corvinus Collegium (MCC), a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, valamint Fa Nándor szakmai támogatásának és iránymutatásának köszönhetően teljes körű restaurálást és hosszú távú állagmegóvást kap 2025 szeptemberéig, ezt követően pedig az MCC révfülöpi Cholnoky Jenő Gyermek- és Ifjúsági Kikötő diáktáborban állítják ki.
Borítókép: Föld körüli vitorlázás Tulajdonos: MTI
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 325 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.