Nővére színházrajongásának köszönhette karrierjét a kezdetben tornásznak készülő lány. Szeleczky Zita Budapesten született 1919-ben, középnemesi református családba. Nővérével, Olgával rendszeresen jártak a Nemzeti Színházba, a fiatal Zita ennek hatására iratkozott be a lágymányosi színjátszókörbe. A vallásos család először nem örült lánya döntésének, de nővére mondása, mely szerint „a színház is templom”, megenyhítette őket.
A Színiakadémiára kerülve Ódry Árpád rendező-tanár fedezte fel egyedülálló tehetségét és terelte a Nemzeti Színház felé. „Nekem még a statisztálás is csodálatos volt” – mesélt a kezdetekről a Nemzetiben a színésznő, aki hamarosan sztár lett. A statiszta- és epizódszerepeket rövid idő alatt olyanok váltották, mint Németh László Villámfénynél című drámájában Sata karaktere vagy Ledér a Csongor és Tündében, melyek már fiatalon meghozták számára az elismerést. 1940-es esküvőjéről, ahol többek között a Szeleczky Zitáért Rajongók Clubja is megjelent, a filmhíradó is tudósított.
Jellemzően operettfilmekben játszott, mint a Leányvásár vagy a Zenélő malom, de népszerű szereplője volt vígjátékoknak is: az 1943-as Sziámi macskát az egyik legsikeresebb filmjének tartják. Kapott szerepet filmdrámában is: ilyen volt a Rózsafabot, amelyben a vak lány szerepének alakítását alapos felkészülés előzte meg.
A színésznő a háború után emigrált – először Ausztriába, majd Olaszországba, végül Argentínába. Addig közel 30 filmben játszott, és nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte is népszerűvé vált, sőt, filmjeit az amerikai magyarok is ismerték. Buenos Airesben az Argentínai Magyar Nemzeti Színház alapító tagja volt. Ottani szerepei közé tartozott többek közt Éva Az ember tragédiájából és Melinda a Bánk bánból.
Később többnyire egyedül járta a világ magyarlakta városait. Irodalmi esteket tartott, gyermekeknek készített összeállítást, zenés lemezeket és kazettákat adott ki. Petőfi születésének 150. évfordulóján műsorával Ausztráliába is ellátogatott, ahol nagy sikert aratott. Édesanyja halála után, 1962-ben az Egyesült Államokba költözött. 1990-ben tért vissza először Magyarországra, majd ezt követően rendszeresen látogatott haza, de véglegesen csak halála előtt nyolc hónappal, 1998-ban költözött Érdre.
Szeleczky Zita, akit fiatalon a „nemzet kishúgaként” emlegettek, emigrációja után azon dolgozott, hogy a világban szétszóródott magyarság meg tudja tartani kötődését nemzeti identitásához. Egyéni bájával, közvetlenségével hamar a közönség kedvencévé vált, és korának egyik legtehetségesebb naivájaként tartották számon.
Borítókép: Törőcsik Mari, Szeleczky Zita és Csikós Rózsi. MTI Fotó: Rózsahegyi Tibor. Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 326 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.