„Egy ember élete sosem egy ember élete, mindig egy országé, egy világé, egy korszaké is.”

A Debrecenben született író egyetemi tanulmányai után magyar-latin tanárként helyezkedett el, majd a Vallás- és Közoktatási Minisztérium munkatársa lett 1949-ig. Nem sokkal korábban, 1947-ben kötöttek házasságot a szintén író Szobotka Tiborral, akivel annak haláláig 35 éven át voltak társak. Az elsősorban regényeiről híres művész az irodalom szinte minden területén kipróbálta magát, ugyanis pályája kezdetén versesköteteket írt, míg regényei mellett színpadi munkáival is sikert aratott.

Bár szüntelenül írt, végül az 1958-as Freskó és az 1959-es Az őz című regények hozzák meg számára a sikert. A nagyközönséget az 1970-ben megjelent Abigél című ifjúsági regényéből hét évvel később készült tévéfilmsorozattal nyerte meg, amelynek forgatókönyvét szintén ő jegyzi.

Lélektani regényeiben jellegzetesen megrajzolt alakjai belső gondolatvilágát tárja fel, míg önéletrajzi ihletésű munkáiban, mint az Ókút vagy a Régimódi történet az őt korai évei során ért hatásokról számol be, miközben meglepően pontos korrajzzal is szolgál Debrecen múltjáról és az ott élők mindennapjairól. Bár férjével Budapestre költözött, kötődése szülővárosához haláláig töretlen maradt. A város is meghálálta hűségét: előbb Debrecen városának díszpolgára lett, majd a Debreceni Református Teológiai Akadémia avatta díszdoktorává.

A szülőváros kitüntetései mellett többek közt olyan díjakkal jutalmazták művészetét, mint a Baumgarten-, a Kossuth-, a Csokonai- és a Nemes Nagy Ágnes-díj. Mindemellett karrierje során az egyik legtöbbet és a legtöbb nyelvre fordított magyar íróvá lett. Az ajtó című regénye 2003-ban így nyerhette el a Femina francia irodalmi díjat, majd 2015-ben ugyanez a regénye Len Rix angol nyelvű fordításában felkerült a New York Times 10-es listájára, amely az adott év legjobb könyveit gyűjti össze. 

Claire Messud szintén a New York Times hasábjain megjelent kritikájában így ír a regényről: „Az ajtó sorai és képei még sokáig a fejemben motoszkáltak, teljesen váratlanul jutottak eszembe, és mindig erős érzelmeket váltottak ki nálam. Megváltoztatta, ahogyan a saját életemet értelmezem.” E néhány sor pontosan összegzi Szabó Magda művészetének elementáris hatását olvasóira. Az írónő 90 éves korában bekövetkezett haláláig aktívan alkotott, beírva nevét a magyar halhatatlanok közé.

Borítókép: Szabó Magda 1978-ban MTI Fotó, Készítette: Molnár Edit Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum Azonosító: MTI-FOTO-879653

Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 320 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.