„Tűnt évek őre, add áldó kezed, s kalauzolj, édes Emlékezet!”

1957. október 3-án, 65 évvel ezelőtt távozott a XX. század egyik legjelentősebb magyar lírikusa, Szabó Lőrinc költő, műfordító. Halálának évfordulóján rá emlékezünk.

Karakter

2022.10.03 | olvasási idő: kb. 2 perc


A miskolci születésű poéta Debrecenben, majd egy rövid műegyetemi kitérő után a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarán (ma ELTE) folytatta tanulmányait. Korai verseivel egyenesen Babits Mihályhoz, a Nyugat akkori főszerkesztőjéhez ment, aki rögtön ugyan nem adta ki azokat, de szárnyai alá vette az ifjú tehetséget, és bevezette a budapesti irodalmi társaságba, azaz annak központjába, a Centrál kávéházba.

Komjáthy Aladár, Babits Mihály és Szabó Lőrinc (MTI fotó)

Diákként latinból, görögből, franciából és németből fordított, majd Babits tanítványaként angolból ültette át magyarra többek közt Shakespeare összes szonettjét és Samuel Taylor Coleridge Ének a vén tengerészről című balladáját. Első versei a Nyugatban jelentek meg 1920-ban. Babitsnak köszönhetően megismerte a legújabb európai költészetet, és a Baudelaire-centenáriumra készülve mentora és Tóth Árpád mellett társfordítója lehetett a híres Bomlás virágai kötetnek.

Szabó Lőrinc otthonában (MTI Fotó: Horváth Tamás)

Miután Babitscsal fokozatosan eltávolodtak, a költő a nyüzsgő művészvilágba vetette magát. Így történhetett, hogy Rippl-Rónai József megfestette portréját. Miközben elévülhetetlen érdemeket szerzett műfordítóként, költészete is kivirágzott. Nem meglepő tehát, hogy a József Attila- és Kossuth-díj mellett háromszor tüntették ki Baumgarten-díjjal is. Művészetének egyik legnagyobb szakértője, Kabdebó Lóránt irodalomtörténész szerint Szabó Lőrinc vereseiben egyszerre „épül és omlik” minden. Mindent megkérdőjelez, de ez csak a megértés vágya, mely egész pályáján át hajtotta költőként és műfordítóként is.

A költő 1956-ban (MTI Fotó: Zinner Erzsébet)

Szabó Lőrincet halála után a Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra. Pályatársa és barátja, Illyés Gyula így búcsúzott tőle a temetésen: „Barátaid, küzdőtársaid megbízásából és kívánsága szerint mondok búcsút, kedves Lőrinc. Mindazok nevében, akik képtelenek fölfogni, hogy nem vagy, mert régtől fogva jól tudták, hogy ki voltál és ki leszel: halhatatlan szellem, a legnagyobbak közül való. Se veszteségünket felmérni, se fájdalmunkat kifejezni nincs méltó szó. Köszönjük, hogy életünk alkotórésze lettél. Nyugodj békében!”

Borítókép: Szabó Lőrinc költő, műfordító, MTI Fotó, Készítette: Horváth Tamás Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum Azonosító: MTI-FOTO-794558

Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 319 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.

További cikkek:

Magyar kultúra napja - érdekességek a Himnuszról

Január 22. a magyar kultúra napja annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban e napon fejezte be Himnuszt. Miért hangzik a Himnusz másképp manapság, mint régen? Hogyan vihetjük magunkkal a világon bárhová? Aki kíváncsi, tartson velünk!

Julius Caesar és a szökőnap

Köztudott a négyévenkénti február végi plusz nap beiktatásának oka, az azonban már kevéssé ismert, hogy ez a toldás nem is február 29-re esik. Hogy jön ehhez Julius Caesar? Cikkünkből minden kiderül.

Tűzoltók napja

1991 óta május 4-én az életüket naponta kockáztatók előtt tisztelgünk. A lánglovagok elsődleges feladata az emberi élet- és a vagyonmentés, de segítenek katasztrófa-elhárításban, sőt, néha kisállatok mentésében is.

Kuriózumok nyomában Pécs belvárosában

A pécsi ókeresztény temetőt kultúrtörténeti kategóriában az UNESCO 2000. november 30-án felvette a Világörökség listájára. Rómán kívül sehol a világon nem maradt fenn eredeti szépségében a késő ókori, keresztény temetői falfestészet ilyen gazdag emléke.