„Tűnt évek őre, add áldó kezed, s kalauzolj, édes Emlékezet!”

1957. október 3-án, 65 évvel ezelőtt távozott a XX. század egyik legjelentősebb magyar lírikusa, Szabó Lőrinc költő, műfordító. Halálának évfordulóján rá emlékezünk.

Karakter

2022.10.03 | olvasási idő: kb. 2 perc


A miskolci születésű poéta Debrecenben, majd egy rövid műegyetemi kitérő után a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarán (ma ELTE) folytatta tanulmányait. Korai verseivel egyenesen Babits Mihályhoz, a Nyugat akkori főszerkesztőjéhez ment, aki rögtön ugyan nem adta ki azokat, de szárnyai alá vette az ifjú tehetséget, és bevezette a budapesti irodalmi társaságba, azaz annak központjába, a Centrál kávéházba.

Komjáthy Aladár, Babits Mihály és Szabó Lőrinc (MTI fotó)

Diákként latinból, görögből, franciából és németből fordított, majd Babits tanítványaként angolból ültette át magyarra többek közt Shakespeare összes szonettjét és Samuel Taylor Coleridge Ének a vén tengerészről című balladáját. Első versei a Nyugatban jelentek meg 1920-ban. Babitsnak köszönhetően megismerte a legújabb európai költészetet, és a Baudelaire-centenáriumra készülve mentora és Tóth Árpád mellett társfordítója lehetett a híres Bomlás virágai kötetnek.

Szabó Lőrinc otthonában (MTI Fotó: Horváth Tamás)

Miután Babitscsal fokozatosan eltávolodtak, a költő a nyüzsgő művészvilágba vetette magát. Így történhetett, hogy Rippl-Rónai József megfestette portréját. Miközben elévülhetetlen érdemeket szerzett műfordítóként, költészete is kivirágzott. Nem meglepő tehát, hogy a József Attila- és Kossuth-díj mellett háromszor tüntették ki Baumgarten-díjjal is. Művészetének egyik legnagyobb szakértője, Kabdebó Lóránt irodalomtörténész szerint Szabó Lőrinc vereseiben egyszerre „épül és omlik” minden. Mindent megkérdőjelez, de ez csak a megértés vágya, mely egész pályáján át hajtotta költőként és műfordítóként is.

A költő 1956-ban (MTI Fotó: Zinner Erzsébet)

Szabó Lőrincet halála után a Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra. Pályatársa és barátja, Illyés Gyula így búcsúzott tőle a temetésen: „Barátaid, küzdőtársaid megbízásából és kívánsága szerint mondok búcsút, kedves Lőrinc. Mindazok nevében, akik képtelenek fölfogni, hogy nem vagy, mert régtől fogva jól tudták, hogy ki voltál és ki leszel: halhatatlan szellem, a legnagyobbak közül való. Se veszteségünket felmérni, se fájdalmunkat kifejezni nincs méltó szó. Köszönjük, hogy életünk alkotórésze lettél. Nyugodj békében!”

Borítókép: Szabó Lőrinc költő, műfordító, MTI Fotó, Készítette: Horváth Tamás Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum Azonosító: MTI-FOTO-794558

Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 319 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.

További cikkek:

A magyar dal napja - kvíz

15 éve rendezték meg először szeptember második vasárnapján a magyar dal napját Presser Gábor kezdeményezésére. A cél, hogy a hazai zeneszámokat népszerűsítsék. Az évforduló kapcsán invitáljuk olvasóinkat, tegyék próbára zenei tudásukat. Kezdjük is!

“Hej, ha ezt az én galambocskám megérhette volna…”

Szemes Mariról az emlékezetes Csehov-paródia fent említett szállóigéje jut eszünkbe, de emellett sokszínű tehetség volt. Ugyanolyan jól álltak neki a komolyabb, mint a humoros szerepek. Ma lenne 90 éves.

Budapesti fények

130 éves a fővárosi villany: 1893. október 13-án kezdődött meg Budapesten a rendszeres áramszolgáltatás, aminek közmű jellegű kiépítése már 1892 óta zajlott.

Végig a Nagykörúton

Huszonöt évvel ezelőtt, 1997. szeptember 13-án adták át a teljes hosszában felújított Nagykörutat, amely akkor már 101 éve Budapest egyik legfontosabb útjának számított. Az évforduló alkalmából visszatekintünk történetére.