Aki mindig dívaként állt színpadra

Sulyok Mária 1908. november 5-én született Királyhidán, ami napjainkban már Ausztria területéhez tartozik. Szülei korán meghaltak: édesanyját nem is ismerte, édesapja sírköve pedig német nyelvű feliratot kapott. Már gyerekkorában megérintette a vándortársulatok világa, és szívesen tartozott volna közéjük, de eredetileg nem készült színésznőnek. A mesterséget 1926-ban kezdte tanulni Budapesten. Tehetségét mutatja, hogy a felvételi vizsgán Petőfi Sándor Anyám tyúkja című versét szavalta el némi akcentussal és németül mondta el a Miatyánkot, mégis azonnal helyet kapott az osztályban.

Sulyok Mária Baradlaynét az 1964-es Kőszívű ember fiai filmfeldolgozásban olyan erővel jelenítette meg, hogy többen emlékeznek erre az alakításra, mint színpadi szerepeire, pedig igazi terepe a színház volt, ahol tehetsége érettebb korára tört utat magának.

A főiskolát követően egy év debreceni kitérő után Budapestre szerződött, ahol sokáig nem találta a helyét. 1952-ben került vissza az újjáépített Vígszínházba, ahol végül nyugdíjazásáig maradt. A nyitóelőadáson Zrínyi Ilonát játszotta a II. Rákóczi Ferenc fogsága című darabban. Az elvárásoknak megfelelően a Sztanyiszlavszkij-módszer szerint kellett volna színészkednie, de alakítását annyira rossznak érezte, hogy kidolgozott egy saját stílust, amitől aztán annyira élettelivé vált az előadás, hogy mindenki elfogadta, hogy ezentúl így játszik tovább.

Sulyok Mária művészetében a legnagyobb váltás 1959-ben következett be, amikor eljátszotta Claire szerepét Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című drámájában. Új arcát, új hangját, új művészi minőségét ismerhette meg a közönség. Ilyen sziklakeménységű figurát jelenített meg később például Christine szerepében az Amerikai Elektrában is, vagy mint Hekabé Euripidész Trójai nők című drámájában. A fájdalom eljátszása segített neki szeretett férje elvesztésének a feldolgozásában is, és olyan színekkel gazdagította játékát, ami végleg legnagyobb színésznőink közé emelte.

Sajátos humoráról tett tanúságot Eugénia (Molnár Ferenc: Olympia), a dajka (Shakespeare: Rómeó és Júlia) a mama szerepében (Molnár: A testőr), de leginkább Orbánnéként (Örkény István: Macskajáték).

Pályája legnagyobb szerepének maga a művésznő is Orbánnét tartotta Örkény István Macskajáték című tragikomédiájában, amit Bulla Elmával adtak elő a Pesti Színházban közel négyszázszor. Sulyok Máriát még Berlinbe is meghívták, ahol német nyelven játszhatta el ugyanezt a szerepet, ugyancsak óriási sikerrel. Érdekesség, hogy ott a német nyelvű általa improvizált dalbetéteket magyarokra cserélték. Örkény István 1975-ben címezte a művésznőnek: „Talán már úgy írtam [a Macskajátékot], hogy a Maga hangján hallottam közben, s maga úgy játszott, mintha kihallgatta volna a gondolataimat.” Az 1971-es bemutató előtt a szerző még ahhoz is hozzájárult, hogy Sulyok Mária maga húzza meg a szövegeit, így igazítva habitusához a darabot.

A színésznő születésének 115. évfordulója alkalmából az m3.hu-n november 4-én a Kincsestár sorozat Sulyok Máriáról szóló portréját, november 5-én a Nyitott könyv sorozat Két reszelő című epizódját, illetve A szaxofon című tévékomédiát vetítjük, tartsanak velünk!

Borítókép: Sulyok Mária a Hóvihar című dráma próbáján 1964-ben. MTI Fotó: Keleti Éva, Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum, Azonosító: MTI-FOTO-F__EV19640316047

Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 327 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.