1947. november 17-én született Budapesten. Szülei ötéves korában elváltak, ezért ő és testvére édesapjukkal nevelkedtek. A Práter utcai általános iskola zenetagozatára járt, ahol hegedülni tanult, majd tizenhárom évesen szaxofonra váltott. Bár később a basszusgitártól a zongorán át a fúvós hangszerekig tucatnyi hangszeren játszott, kedvence mindvégig a szaxofon maradt. Heinemann Sándornak, a Fővárosi Nagycirkusz karmesterének hatására beiratkozott az Állami Artistaképzőbe, és zenebohóc lett.
Rövid ideig az Atlas együttesben zenélt, amellyel Beatles- és Rolling Stones-dalokat, valamint olyan slágereket játszottak, amit a luxemburgi rádió adásában hallottak. Az akkor még amatőr Omegának 1964-től három éven át volt tagja, de az anyagilag sokkal jövedelmezőbb artista szakmával sem szakított: a Luxor nevű zsonglőrcsoporttal körbeturnézta a világot, és miközben a cirkuszi szezonban zenebohóckodott a hangszerekkel, a köztes időszakokban „komolyan" zenélt itthon.
Az artistacsapat 1969-ben szétszéledt, így a Baksa-Soós János fémjelezte Kex együtteshez csatlakozott. Mivel zenéjük nem fért bele a hivatalos ízlésbe, médiaszerepléshez nem jutottak, ezért 1971-ben feloszlottak. A következő évtől a Non-Stop együttes frontembereként lépett színpadra, majd az első magyar supergroup, a Locomotiv GT basszusgitárosának hívták a távozó Frenreisz Károly helyére. A legenda szerint a hangszeren ekkor még nem igazán tudott játszani, ám egy hónap múlva már kifogástalanul pengetett.
A magyar rock történetébe elsősorban az LGT énekeseként, basszusgitárosaként és szaxofonosaként írta be magát. Ő szerezte többek között a Ha a csend beszélni tudna, az Álomarcú lány, az Ülök a járdán, a Valamit mindig valamiért, a Boogie a zongorán, a Primadonna, a Nagyon kell, hogy szeress és az Annyi mindent nem szerettem még című slágerek zenéjét. Somló Tamás – vagy ahogy a szakma és a közönség is emlegette, Artúr – kissé karcos hangja teljesen egyedi, azonnal felismerhető volt.
Az 1980-as évek elejétől az LGT turnéi egyre ritkultak, búcsúlemezük 1984-ben jelent meg. Az együttes az 1987-es tabáni koncert után felfüggesztette tevékenységét, jóllehet hivatalosan nem jelentették be feloszlásukat. 1992-ben emlékezetes búcsúkoncertet adtak a Nyugati pályaudvaron, 1997-ben pedig Somló Tamás ötvenedik születésnapját ünnepelték fellépéssel. 2007-ben a Szigeten arattak hatalmas sikert, majd 2013-ban újra összeálltak két koncertre az Arénában, utoljára ugyanezen év augusztusában léptek színpadra az alsóörsi LGT-fesztiválon.
Somló 1986-ban Dániába ment vendéglátózni: egy külföldi zenészekből álló tánczenekarban énekelt és szaxofonozott, partikon, nagyobb rendezvényeken, hajókon léptek fel. Hat évig ingázott Budapest és Koppenhága között, mielőtt 1992-ben Demjén Ferenc unszolására hazajött és megjelentette első szólólemezét Som-ló címmel, melyet egy sor további album követett.
Somló Tamás a magyar könnyűzenei élet szinte minden jelentős személyiségével dolgozott együtt számtalan különböző produkcióban. Ő énekelte az Álom című számot az 1996-os Elvarázsolt Edda-dalok albumon, valamint a Patika című televíziós sorozat két betétdalát is. Az ő szerzeménye hallható az 1999-es Hippolyt című filmvígjátékban, és ő szerezte a Szomjas György rendezte Könnyű testi sértés című film kísérőzenéjét is. Jótékonysági és nosztalgiakoncerteken, fesztiválokon is rendszeresen fellépett. 2006-ban a Szombat esti láz című televíziós show-műsorban táncolt, 2012-ben pedig az egyik kereskedelmi televízióban futó tehetségkutató műsor zsűrijében vállalt szerepet.
Ars poeticáját így fogalmazta meg: „rockzenésznek vallom magam, de mást is el tudok viselni. Minden zenét lehet jól csinálni, ízléssel és tudással".
A zenélés mellett már ősz fejjel, 2004-ben szerzett jogi diplomát – ezt a célt még az Omega együttes diplomás tagjait látva tűzte ki maga elé. Somlót „szakmai ártalomból" elsősorban a szerzői jogi kérdések foglalkoztatták. Jogász édesapja még megélhette fia diplomaosztóját, valamint azt is, amikor a zenészt a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.
Hosszan tartó, súlyos betegség után 2016. július 19-én hunyt el. Utolsó fellépésére halála előtt nem sokkal már csak nagyon nehezen tudott elmenni, mégsem mondta le: Pécsett játszott egy jótékonysági koncerten beteg gyerekeknek. Halálával az LGT története is véget ért. Zenésztársai úgy döntöttek: mivel Somló pótolhatatlan, nélküle nem folytatják a közös munkát. 2022-ben teret neveztek el róla, Szigetváron pedig, ahol gyakran fellépett a helyi zeneiskola jótékonysági rendezvényein, szobrot avattak a tiszteletére.
Kedves Olvasók, nézzék meg a retrock válogatását Somló Tamás és az LGT feledhetetlen dalaiból: https://s.mtva.hu/TATLUSnV
A Nemzeti Archívum legkorábban létrejött gyűjteményi egysége, a Sajtóarchívum anyagait, amelynek segítségével a fenti írás is készült, itt olvashatják.
Borítókép: Somló Tamás a Budapesti Kongresszusi Központban énekel. (MTI Fotó: T. Asztalos Zoltán)
Kedves Olvasók, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 343 ezer fénykép közül válogathatnak. Ha cikkünk felkeltette érdeklődésüket, ide kattintva számos további érdekes felvételt találnak. Jó böngészést kívánunk!