Sinkovits Imre 1928. szeptember 21-én született Budapesten. Kispesten nőtt fel, de miután édesapja kisvendéglője tönkrement, szüleivel Óbudára költöztek. Apja innentől főpincérként dolgozott, anyja varrással egészítette ki a család jövedelmét. Az Óbudai Árpád Gimnáziumban tanult, ahol aktívan részt vett a helyi cserkészéletben. A második világháború alatt kármegfigyelő szolgálatot teljesített, majd a közelgő front elől családjával először rokonokhoz menekültek Somogyba, onnan pedig az osztrák határ közelébe, ahol kötelező hadimunkára fogták: tankcsapdát, lövészárkot ásott. Később a szovjetek megpróbálták málenkij robotra vinni, de háromszor is sikerült megszöknie.
A háború után folytatta tanulmányait az Árpád Gimnáziumban, ahol 1947-ben érettségizett. Az Országos Színművészeti Akadémiára (mai Színház- és Filmművészeti Egyetem) jelentkezett, és már másodévesként a Belvárosi Színházban, majd az Ifjúsági Színházban játszott. Diplomáját 1951-ben kapta meg. Ugyanebben az évben kötött házasságot pályatársával, Gombos Katalinnal. Gyermekeik, Sinkovits-Vitai András és Sinkovits Mariann is színek lettek, akárcsak az érdemes és kiváló művész öccse, Sinkó László.
A Nemzeti Színházhoz szerződött, és öt évet kivéve, teljes pályafutása során az ország elsőszámú színházának tagja maradt. 1956. október 23-án a Petőfi-szobornál tízezres tömeg előtt szavalta el a Nemzeti dalt, ezzel az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik jelképévé vált, beválasztották a Színművészeti Szövetség forradalmi bizottságába is. A forradalom leverése után, mivel a kultúrpolitika mindenható irányítója, Aczél György személyes felszólítására sem volt hajlandó önkritikát gyakorolni, eltiltották a színpadtól és fizetését a felére csökkentették. Ebben az időszakban műanyagjáték-öntőként dolgozott, majd 1958-ban a József Attila Színházhoz került, végül 1963-ban térhetett vissza a Nemzetibe, amely 1989-ben örökös tagjává fogadta.
Mély, zengő hangja, férfias megjelenése, kifinomult arcjátéka és mozgáskultúrája révén ideális drámai hős volt, de humora, átlényegülő tehetsége a legkülönfélébb alakok megelevenítésére is alkalmassá tette. Az ember tragédiájában majd minden férfiszerepet eljátszott, volt Ádám és Lucifer is, Madách Mózesének címszerepét 22 éven át, több mint hétszázszor alakította. Katona József Bánk bánjában a főszerepben és Tiborcként is színpadra lépett, továbbá Sütő András A szuzai menyegző, az Advent a Hargitán és a Balkáni gerle című darabjaiban is játszott. Husz János volt Németh László drámájában, de emlékezeteset nyújtott Örkény István Tóték című darabjában is, a családfő szerepében. Shakespeare drámái közül a Julius Caesarban Cassiust, a Macbeth címszerepét, a Lear királyban Kentet, a Rómeó és Júliában Lőrinc barátot, A viharban Prosperót, a Szentivánéji álomban Zubolyt, a Tévedések vígjátékában pedig Aegeont alakította. A József Attila Színházban egy Három testőr-adaptációban egyetlen este tizennyolc szerepet játszott el.
Félszáznál is több tévé- és mozifilmben játszott, sokszor főszerepeket. Egyik legemlékezetesebb alakítását Molnár Ferenc tizedesként nyújtotta Keleti Márton A tizedes meg a többiek című 1965-ös, kirobbanó sikerű filmvígjátékában. Legendás volt az Egri csillagokban Dobó István, vagy az Isten hozta, Őrnagy úrban Tót Lajos szerepében. A Szerelmi álmokban Liszt Ferencet alakította, játszott még többek közt a Fűre lépni szabad, az Alba Regia, a Két félidő a pokolban, a Legenda a vonaton, az Egy szerelem három éjszakája és a Retúr című játékfilmben is. Utolsó nagy szerepeinek egyike Álmos vezér volt a Honfoglalás című filmben. Sokszor szinkronizált: ő volt a Hupikék törpikék rajzfilmsorozatban Törpapa magyar hangja.
A rendszerváltozás idején aktív szerepet vállalt, a nemzeti konzervatív oldal támogatójaként sok politikai rendezvényen szólalt fel, az ő ötlete indította el a lakiteleki találkozók sorát. Kiállt a magyar kultúra védelmében, és következetesen síkra szállt a határon túli magyarok sorsának javítása érdekében.
Életének 73. évében, 2001. január 18-án hunyt el budapesti otthonában. Halála előtt néhány órával, betegségtől gyötörten, légszomjjal küszködve még színpadon volt a Pesti Magyar Színházban. A Hevesi Sándor téri teátrumban a Tudóst alakította Vörösmarty Csongor és Tündéjében. Végakarata szerint az Óbudai temetőben helyezték végső nyugalomra, temetésén a tisztelők többezres tömege mellett az államfő és a kormányfő is megjelent, a televízió élőben sugározta búcsúztatását. Pályafutása alatt számos kitüntetést kapott: 1955-ben és 1962-ben Jászai Mari-díjjal, 1966-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 1970-ben érdemes művész, négy évvel később kiváló művész lett. A Magyar Örökség-díjat 1996-ban ítélték oda neki, 1997-ben a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává választották, 2000-ben elsőként kapta meg az először kiosztott nemzet színésze kitüntető címet, abban az évben a Magyar Művészeti Akadémia is tagjai sorába választotta.
Óbudán 2011-ben utcát neveztek el róla, 2014-ben a Nemzeti Színház díjat alapított emlékére. Nevét viseli a Pesti Vigadó kamaraszínpada, a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházművészeti intézete és a Magyar Színház stúdiószínházterme. Emléktáblája látható egykori lakóhelyén az V. kerületben, valamint Óbudán. Az új Nemzeti Színház szoborparkjában található Marton László szobrászművész alkotása, amely a legendás Mózes szerepben ábrázolja, mellszobra látható továbbá Lakiteleken a Hungarikum Ligetben is.
Kedves Olvasók, tekintsék meg a Kincsestár Sinkovits Imréről szóló 1998-as epizódját, melyben az akkor éppen 70 éves színművész filmes bejátszókkal színesítve beszél életútjáról és pályafutásának meghatározó állomásairól: https://s.mtva.hu/BbByjy3L
Január 18-án pedig nézzék a Gárdonyi Géza önéletrajzi ihletésű kisregénye alapján, Sinkovits Imre és számos remek színész közreműködésével készült A lámpás című tévéfilmet az https://m3.hu–n!
Tekintsék meg a Nemzeti Fotótár remek képeiből készült korábbi lapozható fotógalériánkat is, melyben Sinkovits Imre legendás szerepeit idéztük fel.
Borítókép: Sinkovits Imre a Nemzeti Színház tagjaként, 1966-ban Készítette: Keleti Éva. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 333 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.