1957. augusztus 19-én született Budapesten a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas népdalművész, aki már zenepedagógus édesanyja pocakjában magába szívta a népdal szeretetét. Rengeteget énekelt kiskorában fürdés közben, úgy dalolászott, mint egy énekesmadár. Fizikaórán telerajzolta a füzetét népies illusztrációkkal, motívumokkal, szinte csak a muzsika érdekelte. 15 éves koráig a nyarakat falun, Vas megyében töltötte a nagymamájánál, nyári estéken furulyázott, a templomban pedig a kántort helyettesítette aratás idején.
„Népdalokat anyától sokat tanultam, csak nem tudtam, hogyan kell igazán elénekelni, mert nem volt róla eleven emlékem, élményem. Hetedikes koromban nyertem egy olyan lemezt a népdalversenyen, amin valódi népzenei felvételek voltak az akadémiának az archívumából. Ez volt nekem egy olyan döbbenetes élmény, ami a mai napig is olyan elevenen él bennem, mint egy villámcsapás, úgy átjárt. Fölraktam a lemezt a lemezjátszóra, és meghallottam a Madárka, madárka kezdetű dalt, Jánó Anna nevű moldvai énekes asszony előadásában. Szó szerint, mint akit megszáll valami… és én attól a pillanattól kezdve kerestem ezt a hangot és ezt az előadásmódot."
A Bartók Táncegyüttes egyik próbáján ismerkedett meg a népzenével és a néptánccal. Sebő Ferenccel, Halmos Bélával, majd a Muzsikás együttessel járta az országot. Több ismert előadóművésszel is koncertezett már, többek között a Gryllus fivérekkel, a Söndörgő vagy a Vujicsics együttessel. Kallós Zoltán ajánlásával gyűjtötte a tradicionális magyar népdalokat Erdélyben. Ott élő idős emberektől tanulta meg egy-egy nóta eléneklését. Számos helyen fellépett már, kulturális nagykövetként népszerűsítve a népzenét világszerte. Európa összes nyelvén énekel népdalokat, a japán császár, és a spanyol király is hallhatta énekét. Az angol uralkodói házban a királynőnek Szent Istvánról dalolt.
Népdalokon edzett különleges „folkos” hangon énekel, amelytől minden zene, amelyre énekelt, különlegessé vált. „Az István a királynak a dalait én éppen úgy fogtam föl, mint hogyha különböző tájegységekről tanultam volna meg egy-egy dalt… Elmentem egy strandra, felraktam a fülhallgatót, és olyan gondolataim támadtak, hogy jé, hát ez a dal olyan, minthogyha egy csángó dal lenne. Fölfogtam úgy, mint egy csángó dalt, és ahhoz képest énekeltem el.”
Több évtizede terjeszti már a magyar népi kultúrát. Életének vezérfonala a népzene, a moldvai ballada, a kalotaszegi, a mezőségi és a székely népdalok előadása. Hitvallása szerint egy boldogtalan perce sem lehet, hiszen mindenre megvan a megfelelő nóta, amivel az ember vigasztalhatja magát. „A jókedv, az életöröm, az éneklés, és a létezés az nekem teljesen egyenértékű. Tehát úgy létezem, hogy énekelek, ahogy madárnak a repülés.”
Borítókép: Népzenei és néptánc tehetségkutatóban zsűritagként Készítette: Zih Zsolt, tulajdonos: MTI Fotószerkesztőség. Azonosító: MTI-FOTO-379612
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 317 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.