1931. január 19-én született Budapesten. A zugligeti
Angolkisasszonyokhoz járt középiskolába. Francia–latin szakos tanárnak készült,
de kiválóan beszélt németül, és angolul is megtanult. 1949-ben mégsem vették
fel az egyetemre, mert a „klerikális reakcióhoz” tartozott. Titkárnőként helyezkedett
el, társadalmi munkában kultúrfelelős volt. Egy alkalommal, amikor áramszünet
volt, felugrott a színpadra, és megnevettette a közönséget. Többen javasolták,
hogy jelentkezzen a főiskolára, amit egy ebédszünetben meg is tett. Azonnal
felvették.
1955-ben, friss diplomásként a Magyar Néphadsereg Színházához (ma Vígszínház) szerződött. 1956-tól egy évig a József Attila Színház, 1957-től a Vidám Színpad, 1958-tól 1978-ig a Vígszínház tagja volt. A legnagyobbak között kezdte pályáját, partnere volt Benkő Gyula, Sulyok Mária, Ajtay Andor. 1978-tól tíz évig a Vidám Színpadon játszott, utána szabadúszó lett. 1988-tól a Játékszínhez szerződött. 2004–2005-ben a soproni Petőfi Színházban játszott. A szekszárdi Deutsche Bühne színpadán is vendégszerepelt, 1995-től négy éven át a berlini Theater des Ostens vendégművésze volt.
Minden műfajban sziporkázó szellemességgel oldotta meg szerepeit.
Volt Mása (Anton Pavlovics Csehov: Sirály), Maria Josefa (Federico García Lorca:
Bernarda háza), Carol (Tennessee Williams: Orfeusz alászáll), Berta (Szomory
Dezső: Szabóky Zsigmond Rafael), Montmorency kisasszony (Krúdy Gyula: A vörös
postakocsi), Orbánné (Örkény István: Macskajáték). Budapesten az International Buda
Stage színpadán évekig játszotta kirobbanó sikerrel Roberto Athayde Margarida
asszony című monodrámájának címszerepét.
Úgy vélte, hogy a humor nem tanulható: vagy megvan
valakiben, vagy nincs. Az életet mindig humorral szemlélte, és mindig azt
tette, amit éppen lehetett. Ha politikai okokból nem kapott elég feladatot a
színpadon, németből, franciából, angolból fordított darabokat. A főiskolán
kívül elvégezte az ELTE magyar–történelem, esztétika szakát is. A Magyar
Rádióban a Könyvről könyvért című műsor szerkesztője, vezetője volt, betéve tudta Arany János és Ady
Endre szinte összes versét. Tíz évig tanított énekeseknek színészmesterséget a
Zeneakadémián, oktatott Gór Nagy Mária Színitanodájában is. Rendezett operát
Esztergomban és a Zeneakadémián, prózát a Játékszínben és Miskolcon, a Piaf,
Piaf című drámát, melynek társszerzője volt, a tatabányai Jászai Mari
Színházban.
Több mint harminc filmben játszott. A közönség 1955-ben
az Egy pikoló világos című vígjátékban ismerte meg. Ezt követte a Csodacsatár,
A vőlegény nyolckor érkezik, a Don Juan legutolsó kalandja. A televízióban
egyik legemlékezetesebb szerepe az Abigél tanárnője volt, de feltűnt egy
televíziós szappanoperában is, emellett sokat szinkronizált. Nemzedékek nőttek
fel a Frakk, a macskák réme című rajzfilmsorozaton, amelyben ő volt Lukrécia
macska hangja, mint később elárulta, előbb a hangot vették fel, és ennek
alapján rajzolták meg a figurákat.
Élete végén csontritkulása miatt kerekesszékbe
kényszerült, de lelkileg ekkor is egészségesnek érezte magát. 2017. július
11-én hunyt el Budapesten. Művészi munkásságát 1984-ben érdemes művészi címmel
ismerték el, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét 2001-ben, a 39.
Magyar Filmszemle életműdíját 2008-ban kapta meg. A Kossuth-díjat 2013-ban
vehette át, és ugyanebben az évben Budapest díszpolgára lett.
Borítókép: Budapest,1980. március 28. Schubert Éva Pallasz Athéné szerepében Gyárfás Miklós Játék a csillagokkal című komédiájának próbáján. Tulajdonos: MTVA Fotóarchívum. Készítette: Horvát Éva. Azonosító: MTI-FOTO-883620
Kedves Olvasó,
folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 290 ezer fénykép közül
válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva további
érdekes felvételeket talál.