A sármos Kukorica Jancsi

Sárdy János 1907. július 27-én született a Tolna vármegyében található Nagykónyiban. Nehéz gyermekkora volt, édesapja hivatása miatt többször kellett utazniuk és költözniük, mivel vándorkereskedésből élt a család. Országos hírnévre elég későn, 30 éves korában tett szert, miután felkerült Budapestre. De ne rohanjunk ennyire előre…

A pápai tanítóképző elvégzése után Dunaföldváron tanított és mellette esküvőkön, temetéseken a kántori feladatokat is ellátta. A város népszerű, műkedvelő tanára volt, aki viccesen az mondta egyszer, hogy elég volt csak kidugnia a csizmáját a színfalak mögül, és máris vastaps fogadta. 

Kevesen tudják Sárdyról, hogy egy kirándulás alkalmával szenzációs felfedezésben volt része. A dunaföldvári tanártársaival egy kirándulás során csontokat találtak. A lelet nagy visszhangot keltett régészeti szempontból, hiszen Európában ilyen teljes, feltárt mamutcsontvázat addig csak hármat találtak.

Hogy végre a legnagyobb színpadra is felállhasson, és ne csak a színjátszó csoportban kamatoztassa tehetségét, a Magyar Állami Operaházba járt fel Budapestre énekelni csütörtökönként: hat-hét órát utazott azért az egy óráért, hogy az Operában tanulhasson. Végül az álom valósággá vált, kitartásának köszönhetően ösztöndíjas operaénekes lett a sármos fiatalember. 

Igazi őstehetség volt, aki önmagát képezve mindennap skálázott és rengeteget gyakorolt. Szép, ízes tájszólását megőrizve énekelte tenor szerpeit. Már az első évben szebbnél szebb feladatokat kapott, Beethoven Fideliojában Jaquino volt, Mozart Szöktetés a szerájból című operájában Pedrillo, A varázsfuvola című darabjában pedig Taminóként varázsolta el a közönséget. Kivételes kedvességével egy újszerű, fiatal hőst elevenített meg a színpadon. Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című operájában Dávidot énekelte, miután a karmester Otto Klemperer ezt mondta: „Sárdy nem egy Dávid, ő a Dávid.” 1945-ben a János vitézben brillírozott, a tiszta mesevilágban bontakozott ki igazán egyénisége, otthonosan mozgott a darabban, autentikus előadásával szinte eggyé vált karakterével. 

A XX. század egyik legnagyobb bonvivánja sokoldalú tehetségét a filmvásznon is kamatoztatta. Országos ismertségét a zenés filmeknek köszönheti, hiszen akkoriban a filmek mozgatták meg az embereket, egy-egy alkotás még a kisfalvakba is eljutott. A mindig elegáns színész az összes filmjében énekelt is, derűs humora és könnyed játéka nagyon népszerű volt. Láthattuk többek között az Álomkeringőben, a Mágnás Miskában vagy a Kalotaszegi Madonnában, ahol az ő hangjára íródott a Rózsalevél dala. 1942-ben lépett fel először a Fővárosi Operettszínházban, a kritikák szerint úgy énekelt „mint egy ifjú Dzsingisz kán”.  A könnyebb operettműfajban is maradandót alkotott, Fényes Szabolcs – a neves zeneszerző – 1958-ban csábította a Fővárosi Operettszínház társulatához, ahol Sárdyra írta slágereit.

Az első musical amit bemutattak hazánkban Cole Porter: Csókolj meg, Katám! című darabja volt, Petruchio szerepét Sárdy alakította. Az egyik jelenetnél olyan vehemenciával páholta el a térdére fektetett partnerét, Petress Zsuzsát, hogy az egyik előadás után a primadonna ezt szóvá is tette: „Egy előadás előtt bekopogtam hozzá az öltözőbe, ő éppen csinálta a maszkját. Mondtam: édes, drága Janikám, megkérlek téged, ha egy mód van rá, tudod, annál a jelenetnél, amikor megversz engem, kérlek szépen, ha valahogy egy picit tudnád magad türtőztetni, mert már idestova két hete hason alszom. Janika fel sem emelte a szemét, maszkírozott tovább és a következőt mondta nekem. – Hát kiskomám, vedd tudomásul, először is ez egy olyan szakma, ahol el kell tűrni a verést. Másodszor, a közönséget nem lehet becsapni. Harmadszor, hason fekve aludni nagyon egészséges.”

A bohém, életszerető művész 59 évesen lett édesapa, de sajnos már nem láthatta felnőni kislányát, mert 1969-ben, életének 62. évében elhunyt. A legenda emlékét ma is őrzi az az emlékszoba, amit szülőhelyén hoztak létre és ahol érces, összetéveszthetetlen hangja ma is felcsendül.

Borítókép: Sárdy János portréja Készítette: Várkonyi László, tulajdonos: MTI Zrt. Fotóarchívum, azonosító: MTI-FOTO-755104

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 326 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.