90 éves lenne Sára Sándor rendező, operatőr, a Duna Televízió alapító elnöke

Gimnáziumi évei alatt akkori barátjával, Bácskai Lauró Istvánnal eldöntik, hogy együtt fognak dolgozni, és míg Bácskai rendező szeretne lenni, addig Sára az operatőr szakot nézi ki magának. Apró hiányosság, hogy még egyetlen fotót sem készített addig. Hogy mégis a pályára lépjen, elkezd fényképezni egy kölcsönkapott géppel. Később válik világossá, hogy első két képe lényegében kijelöli az irányt, ami pályája során az érdeklődési területe lesz: a Nemzeti Múzeum kertjében álló Arany János szobor a történelmi, egy nyilvános illemhely előtt ülő néni pedig az emberi sorsok iránti érdeklődését vetíti előre.

Figyelmét mindig azok a témák ragadták meg, amelyek feldolgozása előmozdította önmagunk megismerését, még ha ezen az úton fájdalmas is végigmenni. Elengedhetetlennek tartotta, hogy a magyarság valódi tudással rendelkezzen saját történelméről és ezáltal magáról, mint társadalomról. Témaválasztásában sosem a könnyű utat járta, kameráját – és ezen keresztül a nézők figyelmét – a nehéz emberi sorsokra, a történelem sebeit magán viselő közösségekre irányította. Ha pedig kevés pénzből kellett forgatni, akkor addig csupaszította eszköztárát, míg végül csak egy kamera maradt, és a beszélő fejek. Így született egyik legismertebb sorozata, a Don-kanyarhoz vezényelt 2. magyar hadseregről.

Legismertebb filmjei közt egyformán fontosak a játékfilmek és a dokumentarista művek is. Sodrásban, Tízezer nap, Apa, Feldobott kő, 80 huszár - a legismertebb játékfilmek, amelyek magukon viselik alkotói kézjegyét. A dokumentumfilmek műfajában olyan ikonikus dokumentumfilmek és sorozatok fémjelezik munkásságát, mint a Krónika, a Csonka-Bereg, a Néptanítók, vagy a huszadik század szemtanúival - Csoóri Sándor, Nagy László, Zelk Zoltán - készült portrék.

Alapító tagja volt 1959-ben a Balázs Béla Stúdiónak, ami öt évtizedes működése alatt a nagy filmes generáció legfontosabb szakmai műhelyévé vált, félezer alkotást hozva létre szabad, kísérletező szellemben, teret hagyva az alkotóknak a saját világuk, filmnyelvük kialakításához. Számos későbbi alkotótársával is itt ismerkedik meg, akik majd akár egész pályáján elkísérik. Rendszeresen dolgozott együtt Csoóri Sándor író-költővel, Kósa Ferenc, Szabó István rendezőkkel, Szindbád alakját pedig Huszárik Zoltánnal álmodták vászonra. Az általa rendezett filmekből sokat maga fényképezett, de dolgozott együtt Kurucz Sándorral, vagy fiával, Sára Balázzsal is.

1993-at írunk, amikor egy tucatnyi elkötelezett, tenni akaró ember összefogása életre hívja a Kárpát-medence magyarjaihoz szóló „anyaország hangját”, a Duna Televízót. Barátja és alkotótársa, Csoóri Sándor egy merőben új szerep vállalására kéri fel az ekkor 60 éves Sárát. Erről később így fogalmazott: „Bizonyos kötelezettségek elől nem lehet ellépni”. Számára ez a felkérés ilyen volt. Regnálása alatt kapta a Duna Televízió azokat a stílusjegyeket, ikonikussá vált műsorokat vagy a heti rendszerességgel vetített dokumentumfilmeket, és nagyjátékfilmeket, amik nemcsak a csatorna arculatát alakították ki, de a szórvány magyarság számára a napi szintű kapcsolódást jelentették az anyaországgal. Büszkesége volt a saját fejlesztésű Fölszállott a páva és a Virtuózok, amelyek azokról az emberekről és azoknak az embereknek szólnak, akiket a televízió a célközönségének tekintett. A csatorna a közönség elkötelezett szeretete mellett szakmai díjak sorozatát is elnyerte, köztük a világ legjobb kulturális csatornájának járó UNESCO Kamera-díjat is. Elnöksége jelentőségét az őt követő elnök Pekár István szavaival is érzékeltethetjük: „Ő utána elnöknek lenni olyan, mint amikor Mátyás után kell királynak lenni.”

A televízió elnökeként az egykori „balázsbélás” tapasztalatira alapozva hozza létre a Duna Műhelyt, ami a fiatal kollégák számára biztosított lehetőséget szakmájuk gyakorlására. A bizalom számára kiemelten fontos volt, szerette, ha megbízzák valamivel és azt is, ha megbíznak benne. Fotósként és dokumentumfilmek készítőjeként a bizalom nem csupán eszköz volt számára, amivel közel férkőzhet szereplőihez, valódi együttérzéssel és tisztelettel közelített minden és mindenki felé, amire kíváncsi volt.

És bár a Duna Televízió úttörő korszakának kalandjairól vagy a későbbi sikerekről örömmel mesél, a filmkészítő Sára nem tagadja, ez idő alatt saját szakmájában nem dolgozhatott, hisz az is teljes embert kívánt volna. Röviden így vont mérleget: „Bánom is, meg nem is.” Mert bár a létrehozott televíziónak mi, nézők voltunk a nyertesei, hogy ezt hány el nem készült Sára-filmterv árán kaptuk, azt csak maga a rendező tudhatta.

Amellett, hogy a magyarság sorsa kiemelten foglalkoztatta, talán még ennél is mélyebb kötődéssel volt az emberi sorsok iránt. A 90-es években egy filmfesztiválra érkezve ismerte meg Indiát, majd elmondása szerint, abban a pillanatban, hogy kilépett az utcára, többé vissza se ment a fesztiválra. Annyival fontosabb volt számára, ami épp történik, odakinn a valóságban. És bár egy szikh turbán és jellegzetes szakállas fizimiskája könnyen elvegyítette a helyiek közt, itt is kíváncsi, de empatikus operatőrként kutatta az emberi sorsok megrendítő vagy épp felemelő pillanatait. Pályája kezdetétől az utolsó művekig olyan dokumentumfilmeket készített, amik a témához empátiával és érzékenységgel közelítenek, és sokszor olyan életekbe, közösségekbe engednek bepillantást, amik korábban nem voltak láthatók.

„Nem én válogattam, hanem a történelem.” – mondta egyszer. A forma viszont az ő választása volt. Filmjein a történelem az emberek arcán zajlik. A tájak Erdélytől a Tátráig inkább háttérül szolgálnak mindehhez. A turai gyerekkor és a fővárosi pezsgő élet után otthonát ismét falun, Köveskálon találta meg, ahová évtizedeken át járt haza, építve-szépítve hagyományokkal teli házát, ahol helyet kapott a helyi borászatból mentett szőlőprés csak úgy, mint egy talált szobortorzó vagy a kolozsvári patakban formálódott gömb-kövek.

Idős korában is voltak még filmtervei, bár már belátással beszélt róluk, mondván „a filmkészítés fiataloknak való”. A stafétát családon belül is volt kinek átadni, fia operatőr, lánya rendező lett. Sára Sándor szellemi hagyatéka azonban mindannyiunké. Nézőké, akik filmjeit ugyanazzal az értő figyelemmel nézhetjük, ahogyan ő azt nekünk megmutatni akarta, és az őt követő filmes nemzedéké, akik szakmát és alázatot mind eltanulhatnak tőle, hogy aztán méltó módon léphessenek az egykori nagyok nyomdokaiba.

A kétszeres Kossuth-, Balázs Béla díjas, érdemes és kiváló művész előtti tiszteletadásként az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2020-ban létrehozta a Sára Sándor-díjat, az MTVA pedig 2021-ben székházában felavatta a Sára Sándor Vetítő- és Koncerttermet.

Az m3.hu kínálatából ajánljuk:

• November 28-án Sára Sándor rendezésében, Madaras József főszereplésével a Dózsa György című monodráma
• December 2-án a Kincsestár Sára Sándor munkásságát bemutató epizódja

Borítókép: Sára Sándor portréja. MTI Fotó: Markovics Ferenc, Tulajdonos: MTI Fotóarchívum, Azonosító: MTI-FOTO-863967

Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 325 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.