Sándor Móric egy Trencsén vármegyei katolikus nemesi család grófi ágának sarjaként jött világra 1805. május 23-án Budán, a család nevét ma is viselő Sándor-palotában. A telek, amelyen a palota felépült, 1803-ban került apja, gróf Sándor Vince császári és királyi kamarás tulajdonába, az épület 1803 és 1805 között Pollack Mihály és Johann Amann tervei alapján készült el. A Sándor-palota 2003-tól Magyarország mindenkori köztársasági elnökének rezidenciája és a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) székhelye.
Sándor Vince, hogy ne kelljen az utcára kilépnie, rezidenciáját egy zárt folyosóval köttette össze a szomszédos Várszínházzal, ahová állítólag minden este ellátogatott. Móric három nővérével és bátyjával együtt nevelkedett a palotában, ám másodszülött fiúként szinte semmire sem tanították meg, amire a korban egy nemes ifjút szoktak. Gyenge testalkatú, vézna fiú volt, ezért a széltől is óvták, saját beszámolói szerint apja haláláig még csak közelébe sem mehetett a lovaknak. 1819-ben bátyja, Sándor egy jeges esőben megfázott, és néhány nap múlva tüdőgyulladásban meghalt.
A címek és az uradalom várományosa így Sándor Móric lett, aki ekkor tanulásba kezdett. Tanulmányait magánúton végezte, a német és a magyar mellett elsajátította a francia, angol és olasz nyelvet is, kiválóan zongorázott, citerázott, olykor stájer népdalokat is komponált. Apja 1823-ban bekövetkezett váratlan halála után gyámjául Matild nővére férjét, Keglevich Gábor grófot jelölték ki, majd nagykorúsították, így átvette birtokai irányítását. Első intézkedéseként síremléket állíttatott a bajnai temetőben, ahová szüleit és fivérét eltemette.
Az ifjú gróf nem ivott, nem kártyázott, nem nőzött, egyetlen szenvedélye a ló volt. Lovásza figyelmeztetése ellenére először egy angol telivért nyergeltetett fel, amelyet úgy ült meg, mintha összenőttek volna. A legenda szerint, amikor figyelmeztették, hogy lovagolni tanulni kellene, csak annyit mondott: „Akinek tanulni kell a lovaglást, az soha nem fogja megtanulni.” Kezdésnek többször átugratott egy póznán, végül a nyerget félredobva akadályt ugrott. Lovasbravúrjainak hamarosan híre ment Monarchia-szerte. 1822-ben Pesten, a Nagyhíd utcában (a mai Deák Ferenc utcában) két lovaskocsi között haladva átugratott az egyik hármas fogat paripáin. Előfordult, hogy a folyópartról ugratott át lovával a már mozgó kompra, amelyet lekésett. 1825-ben Pozsonyban, az országgyűlés megnyitására érkező királyi pár tiszteletére viharzó vágtákat mutatott be, 1837-ben pedig a Bécs és a bajnai birtoka közötti 310 kilométeres távolságot 31 óra alatt tette meg. Gyakran nézelődött budai palotája erkélyéről lóháton, pipázva. A nyílt utcán is hajmeresztő mutatványokat hajtott végre. Kedvenc lovagló terepeinek egyike volt a Duna-parttól a Várba vezető lépcső. Előszeretettel lovagolt be más házakba is, lábadozó kertésze szobájába éppúgy, mint a főúri palotákba vagy a bécsi Fehér Hattyú fogadó második emeletére.
Hóbortjait a személyzete is megszenvedte: egyszer egymást sértegető szakácsát és komornyikját lovon megvívandó mogyorópálca-párbajra kényszerítette, máskor Tell Vilmos történetét felidézve az orvosa fejéről lőtt le egy almát, vagy kapuőrének feleségét rémisztgette, hogy átugratja lóval. Angliában is győzelmet aratott több jelentős lovas akadályversenyen. Egyszer fogadást is kötött az angolokkal, hogy képes betörni egy addig kezelhetetlen lovat, amit megnyert, majd ráadásul egy lóversenyen is bajnoki címet szerzett a frissen betört lóval. Ezt látván a ló gazdája csak ennyit mondott: „Ez nem egy ember, ez egy ördög”. Ekkortól nevezték Örödöglovasnak. A róla készült rajzok és történetek Európa-szerte újságokban jelentek meg, mutatványairól készült rajzokat állítottak az üzletek kirakataiba.
Az 1820-as évek főúri köreinek és a reformkori Pestnek népszerű alakja lett, személyiségét és gróf Széchenyi Istvánnal kötött fogadásait legendák övezték. Széchenyi mellett ő is sokat tett a magyarországi lóversenyzés megteremtéséért. Széchenyi naplója szerint Sándor Móric javasolta a Pestet Budával összekötő híd megépítését is. Lovasszenvedélyéért mindent feláldozott. Eladta nagyanyja hozományát, a Győr vármegyei Ráró birtokot, majd 1831-ben otthonát, az apja által épített budai Sándor-palotát is áruba bocsátotta, így került az az olasz eredetű Pallavicini család tulajdonába. 1835-ben feleségül vette Metternich herceg leányát, Leontine Adelheid Maria Pauline-t. Két gyermekük született, Leó fiuk azonban hétéves korában meghalt. Az 1848-as események nem érdekelték, noha közvetlenül érintették, ugyanis apósa, a megbukott Metternich herceg államkancellár, a Habsburg Birodalom gyakorlati irányítója, egyben a Monarchia rendjének talán legelszántabb és egyben leghatékonyabb védelmezője volt.
Sándor Móric vesztét is a lovas produkciói okozták. 1850-ben Linznél egy vágta közben kiesett a kocsijából, és súlyosan beütötte a fejét. Feltehetően ez a fejsérülése is hozzájárult elméje későbbi elborulásához. Előbb a prágai, majd a döblingi elmegyógyintézetben kezelték. Bécsben hunyt el 1878. február 23-án a pusztagyarmati családi sírba temették. Végrendeletében – több részletben – összesen 19 500 koronát hagyott a Magyar Tudós Társaságra. Alakját és produkcióit Johann Erdmann Gottlieb Prestel festő mintegy 300 képén örökítette meg.
Rátonyi Róbert Emlékszel még... című operettműsorában többek között Kálmán Imre Az ördöglovas című operettjéből is hallhatnak részletet: https://s.mtva.hu/PYrNImYw Tartsanak velünk!
Borítókép: Csikós tereli a ménest a Hortobágyon. Készítette: Járai Rudolf. Tulajdonos: MTI Zrt. Fotószerkesztőség
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 307 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.