Schalkház Sarolta Klotild, vagy ahogy a legtöbben ismerik, Salkaházi Sára pontosan 127 éve született Kassán. Elvégezte a helyi tanítóképzőt, de nem sokáig dolgozott választott hivatásában: Trianont követően szülővárosa Csehszlovákiához került, ő pedig nem volt hajlandó felesküdni az új államra, így a katedra elhagyására kényszerült.
A határozott fellépésű fiatal nő ezt követően kezdett el komolyabban újságírással foglalkozni: cikkei és tárcái jelentek meg a helyi magyar lapokban, egy év múlva pedig már önálló novelláskötete volt. Nagyvilági, bohém életet élt, sokat járt szórakozni, és imádott kártyázni. Törzshelye a család szállójának földszintjén lévő kávéházban volt, Sára sokszor dolgozott itt: szerkesztette legújabb írásait, sorban itta a méregerős feketéket, és persze szívta a cigarettákat.
A húszas évek elején rövid ideig eljegyzett menyasszony volt, azonban megérezte, hogy nem ez lesz az ő igazi útja, és inkább visszaadta a jegygyűrűt. Miközben egy szabadelvű, modern nő életmódját élte, nem maradt érzéketlen a szociális kérdések irányában sem: publikációiban a szegények és rászorulók segítése visszatérő elem volt. Így került először kapcsolatba a szülővárosában ekkor megtelepülő szociális testvérekkel is. A magánfogadalmat tevő világi nők társaságába – rövid ismerkedést követően – 1929-ben lépett be. A „szürke testvérekkel” való kapcsolata persze nem indult problémamentesen: a nővérek egyik intézményében tett látogatásakor első kérdése az volt, hogy rágyújthat-e.
Fogadalmát egy évvel csatlakozása után tette le, majd azonnal munkába állt: gyermekkonyhát vezetett, folyóiratot szerkesztett, de visszatért régi, szeretett hivatásához, a tanításhoz is: iskolákban tartott hittanórákat. Áldozatos tevékenyégét egy évtized múltán örökfogadalma koronázta meg. Választott jelmondata Izaiás próféta nyomán: „Ecce ego, mitte me!”, vagyis „Itt vagyok, engem küldj!”
A fokozódó német befolyással és az ezzel párhuzamosan megerősödő hazai szélsőjobboldallal szemben a szociális testvérek az elsők között emelték fel hangjukat. Sára testvér szimbolikusan is kifejezte szembenállását a nemzetiszocialista eszmékkel: német nevét Salkaházira magyarosította. A tömeges deportálások megkezdődésével Sára és rendje tettek formájában is fellépett a hatalommal szemben: hamis papírokkal mintegy ezer zsidó embert bújtattak rendházaikban, ezzel saját életüket is kockára téve.
1944. december 27-én a zsidók után kutató nyilasok razziát tartottak az ekkor Salkaházi Sára által vezetett Bokréta utcai munkásnőotthonban. Sára épp nem tartózkodott a házban, így könnyedén kikerülhette volna a letartóztatást, de amikor az utcáról meglátta, mi történt, gondolkodás nélkül jelentkezett mint az intézet felelős vezetője. Kivégzői további öt, gyanúsnak vélt emberrel együtt elhurcolták, majd sötétedés után a rakpartról a jeges Dunába lőtték. Egy szemtanú később úgy emlékezett, Sára nővér a sortűz eldördülte előtt gyilkosai felé fordulva letérdepelt, égre emelte tekintetét és keresztet vetett.
Salkaházi Sárát, aki ténykedése alatt személyesen csaknem száz, közvetve pedig ennél sokkal több üldözöttet mentett meg az elhurcolástól, 2006. szeptember 17-én tízezres tömeg előtt avatták boldoggá. Az egyházi jelentőségén túlmutató alkalom fényét tovább emelte, hogy 1083 óta ez volt az első ilyen esemény Magyarországon. Nevét és példaértékű életútjának nyomait az emléktáblák mellett templom, több közintézmény, illetve közterület: rakpart és park is őrzi.
Kedves Olvasók, nézzék meg az Ember és árnyék című tévéfilmet, amely a nyilas-korszak rettegéssel teli történeteibe enged betekintést: https://s.mtva.hu/HUNbb8VY
Borítókép: Salkaházi Sára portréja (Az eredeti felvétel készítésének pontos időpontja, helyszíne és készítője ismeretlen, MTI Fotó: Szigetváry Zsolt)
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 340 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál. Jó böngészést kívánunk!