
„Egy tüzes magyar szív” emlékére
110 éve született a „piruettek királynője”, Rökk Marika, aki a 20. századi szórakoztatóipar egyik legsokoldalúbb művésze volt – színpadon és mozgóképen egyaránt.
Karakter
2023.11.03 | olvasási idő: kb. 3 perc
Édesapja munkahelye miatt Egyiptomban látta meg a napvilágot 1913-ban, és csak akkor értette meg, hogyan lehet ő – aki oly „napsugaras” természetű – az ősz szülötte, amikor megtudta, hogy a legszebb idő Kairóban éppen novemberben szokott lenni.
Rökk Marika önéletrajzi könyve Egy tüzes magyar szív címmel jelent meg, előtte külföldön Herz mit Paprika változatban vált bestsellerré, ami híven tükrözi: személyében vérbeli „hungarikumot” tisztelhetünk.
Tehetsége korán megmutatkozott: már nyolcesztendős korában csodájára jártak a Hévízen nyaralók, amikor a pavilonban meghallotta a zenét és táncra perdült. A rögtönzött közönségben ült az ünnepelt Jászai Mari is, aki a megilletődött anyának azt jósolta, hogy nagy művész lesz a lányból. Rökk Marikát azonnal tánciskolába íratták, ahol úgy kitanulta a mesterséget, hogy később sokszor még külföldön sem találtak mellé megfelelő partnert. Tizenegy évesen már a párizsi Moulin Rouge szólótáncosa volt, majd átcsábították a Broadwayre. Amerikában pár hét alatt megtanult például lovagolni, trapézon akrobatizálni, és huszonéves korára gyakorlatilag a világ összes híres mulatójában, operettszínpadán fellépett már.
Az 1930-as évektől szubrettként szerepelt itthon és külföldön egyaránt, például az első színes német mozifilm főszerepét is ő kapta 1941-ben (Az asszonyok mégis jobb diplomaták címmel). Bámulatos jelenség volt: táncos, színésznő, filmsztár, énekesnő, világhíres operettprimadonna. Még 82 esztendősen is több nyelven énekelt és láthatóan könnyedén táncolt. Kilencvenéves korában 2004-ben hunyt el Ausztriában.
Rökk Marika hatása a zenés-táncos világra máig tart. Vitathatatlan, hogy a 20. század második felében debütáló popikonoknak nemcsak előképe, hanem példaképe is volt. Nem véletlenül jut eszünkbe a művésznő 1940-es Kora Terry című filmjéből az a jelenet, amiben a táncosnő nyakába tesznek egy óriáskígyót, amit aztán Rökk Marika a feje fölé emel, és őrülten pörög vele körbe-körbe a pódiumon. Ötleteiből több koreográfus és popsztár inspirálódhatott. Az 1958-as Bühne frei Für Marika egyes táncbetétei és az ebben viselt öltözék szintén visszaköszönnek a késői utódok produkcióiban.
Rökk Marika a saját magyar színházi debütálására - amikor a híres Honthy Hanna is először látta színpadon - így emlékezett vissza 1995-ben, tört magyarsággal: „Bejött az öltözőmbe és azt mondta nekem: -Én veled soha nem játszanék egy színdarabot. -Miért? -Te túl jó vagy!” Hogy így van-e, arról Önök is meggyőződhetnek, ha megnézik a róla szóló műsor végén látható táncegyveleget, ahol felmászik egy kötélen és fejjel lefelé lógva a magasban spárgázik, vagy épp rock and rollozik, balettozik, sztepptáncol, majd az orosz guggolós táncot ropja.
Rökk Marika születésének 110. évfordulója alkalmából az m3.hu-n november 3-án a Rökk Marica grófnő című portréfilmet vetítjük, tartsanak velünk!
Borítókép: Rökk Marika Budapesten – 1940-es évek. MTI Fotó/Magyar Fotó: Várkonyi László, Tulajdonos: MTI Zrt. Fotóarchívum, Azonosító: MTI-FOTO-752280
Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 327 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.
A pillangókisasszony
„A víz az nekem dalol, és mindig úgy dalol, ahogy én akarom…” mesélte egy interjúban Székely Éva, az egykori olimpiai bajnok mellúszó.
Kik nem születtek bíborban
Koppan a cipő, pördül a szoknya, kék színű, fehér mintákkal, amely egy letűnt világ elengedhetetlen kelléke, a mindennapok és az ünnepek meghatározó viselete volt.
A budapesti metró
A földfelszín alatti közlekedés 1896 óta a budapestiek és a városba látogatók életének része. Ennek történetéből villantunk föl mozzanatokat a Nemzeti Fotótár képei segítségével, érdekességek kíséretében.
Kis magyar postatörténet
Az üzenetek továbbításának igénye a kezdetektől jellemzi az emberiséget, módszerei az írásbeliséggel, majd a technikai fejlődéssel párhuzamosan bővültek és modernizálódtak. Hogyan jutottunk a jelzőtüzektől a magyar postaautóig? Megmutatjuk.