November 21-e a televíziózás világnapja, de erre aligha kell külön felhívni a nézők figyelmét, hiszen mi magyarok nemzetközi mércével is rengeteg időt töltünk a televízió - és a technikai fejlődés miatt elterjedt egyéb képernyők - előtt. Napjaink járványkorlátozásai pedig még inkább a képernyők elé ültetik a közönséget. A „szem rágógumija” szinte kimeríthetetlen forrása lett a szórakozásnak.
Zima Károly, a Magyar Televízió vezető mérnöke és Hódos Rezső vezérigazgató az első televíziós adás közben. (MTI Fotó: Bartal Ferenc)
A televízió, az idő és tér távolságát leküzdő varázsdoboz megjelenése idején a legnemesebb gondolatokkal fogant: a kultúra és tudomány terjesztését, a széles körű tájékoztatást is várták tőle. A világnap is ebben a szellemben született: 1996-ban a Televíziós világfórumon, New Yorkban határoztak a világnap megünnepléséről. Mi magyarok, ha a hivatalos műsorsugárzás 1957-es elkezdésével nem is, a műszaki fejlesztésekkel a világ élvonalába tartozunk. Az 1920-as és 30-as években Tihanyi Kálmánnak és Mihály Dénesnek komoly szerepe volt a televíziós képátvitel megalkotásában. 1936-ban a Gellért Szállóban már zárt láncú tévéközvetítés működött.
Borítókép: Budapest, 1956. július 10. A Gheorghiu Dej Hajógyár klubja az élüzem cím elnyerése alkalmából televíziós vevőkészüléket kapott. Tulajdonos: MTVA Fotóarchívum. Készítette: Jármai Béla. Azonosító: MTI-FOTO-789687
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 288 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését,
ide kattintva további érdekes felvételeket talál.