Angyalföldön született és itt is élt egész életében. Már ötévesen „Béla kapitánynak" nevezte magát, innen ered a később előszeretettel használt, monogramos beceneve. A szakmunkásképző iskolában dízelmotor-szerelőnek tanult, apjával együtt járt dolgozni a hajógyárba, a katonaságot kamaszkori szívideggyulladása következtében úszta meg.
Zenei karrierje rendhagyóan indult: egy tévéműsorban hallotta Bill Haley Rock Around the Clock című számát és elhatározta, hogy megtanul gitározni. Összespórolta a hangszer árát, még egy tanárhoz is elment, ott azonban a „Rock and rollt ne játsszanak, nem is tanítok" felirat fogadta. Nem esett kétségbe, feltalálta magát: autodidakta módon, magnóról hallgatva tanulta a számokat, kitartóan gyakorolt. A zenén kívül sok minden érdekelte, rengeteget olvasott is. Először munkahelye, a Magyar Acélárugyár big bandjében játszott, majd 1964-ben csatlakozott az akkor már ismert Atlantis együtteshez. Egyre nehezebben tudta összeegyeztetni a kétműszakos munkát a fellépésekkel, és végül a zenét választotta: felmondott a vállalatnál.
Az Atlantis jó megélhetést kínált, az országban mindenhol felléptek, 1965 nyarán négyszámos lemezük is megjelent. Radics Béla azonban a maga útját akarta járni, önálló zenekart alapított. Első kísérlete nem volt hosszú életű, így visszament az Atlantisba, majd rövid ideig a Pannónia és a Sankó zenekarokban pengette a gitárt, akkoriban fedezte fel magának a bluest. 1968 tavaszán létrehozta a Sakk-Matt együttest, amelynek egyre gyarapodó közönsége őrjöngve figyelte, ahogy „R. B. kapitány" keze futkározott a gitárnyakon a Cream-nótákban, ahogy foggal pengetett a Jimi Hendrix-számokban. Visszaemlékezése szerint 1969 olyan volt, mint egy szép álom, az együttes sikert sikerre halmozott, csaknem harmincezres tömeg előtt játszott a Tabánban. Az év vége felé csatlakozott hozzájuk énekesnek Demjén Ferenc, de a hivatalos kultúrpolitika irányvonalának megfelelően a sajtó, a rádió, a hanglemezgyár egyszerűen nem vett tudomást róluk. A csapatban a lehetőségek híján az ellentétek a szakításig éleződtek, Radics ezután alapította meg a szintén rhythm and bluest játszó Tűzkerék együttest, de az a banda sem volt hosszú életű.
A gitáros 1972-ben elfogadta az első magyar hard rock supergroup, a Taurus ajánlatát, ahol a Metróból érkező Brunner Győző dobossal, a Neotonból átigazoló Som Lajos basszusgitárossal és Balázs Fecó billentyűssel játszott együtt. Ilyen erejű zenét hazai előadóktól addig nemigen lehetett hallani, május 1-jei bemutatkozásuk a magyar rockzene legendás pillanata lett. Abban az évben hatalmas sikert arattak a Kisstadionban a Free együttes előzenekaraként, a közönség nem akarta leengedni őket a színpadról (nem tervezett show-elemként a fogaival gitározó Radics Béla száját elvágta a húr, s a sebből csak úgy ömlött a vér). Rendszeresen játszottak egy dunai hajón, ahol az indulás előtt a rakparton és a Belvárosban a „Bélát a pártba, a Taurust a kormányba" jelszavakat skandálta a tömeg. Ez már sok volt a kultúrpolitika irányítóinak: az együttes nem készíthetett nagylemezt, mindössze két kislemezük jelenhetett meg, az egyiken Radics legismertebb szerzeményével, a Zöld csillaggal. A Som Lajos helyére lépő Zoránnal próbálták „szelídíteni" az együttest, de ez már előre vetítette a közelgő véget. Hiába volt kész egy nagylemezre való anyag, a Taurus 1973-ban szétszéledt, hárman közülük Nyugatra mentek bárzenésznek.
A megcsömörlött Radics Béla visszahúzódott a nyilvánosságtól és falra akasztotta legendás Gibsonját, gyakorlás helyett az angyalföldi kocsmákban lehetett látni. Zenélt még az Alligátor együttessel (1973), a Nevadával (1974), 1975-ben újraélesztette a Tűzkereket, 1977-ben a Budai Ifjúsági Parkban egy nosztalgia koncerten minden reklám nélkül ismét tízezer ember előtt játszhatott. 1978-ban a tévében is felléphetett, de egyre jobban befelé fordult, az alkohol rabja lett. Már nagyon rossz állapotban volt, amikor 1982 májusában fellépett a Budai Ifjúsági Parkban, majd október 18-án, alig 36 évesen meghalt. A Megyeri úti temetőben helyezték örök nyugalomra, sírkövének árát rockzenészek gyűjtötték össze. Sírfelirata így szól: „Minden idők legnagyobb magyar gitárosa. Legyen neki könnyű a föld!"
Emlékére egykori angyalföldi lakóházán táblát helyeztek el, majd 2005 októberében Kovács Károly róla készített szobrát is felavatták a XIII. kerületi Gyöngyösi utcában. 2013-ban egy addig névtelen közterületet neveztek el róla:, a Radics Béla utca közvetlenül határos azzal a lakótömbbel, ahol a zenész élt. Az elmúlt években CD-n több archív felvétele jelent meg, életéről, munkásságáról három könyvet is kiadtak, elveszettnek hitt bíborszínű Gibson gitárját 2019-ben a Várkert Bazárban, egy ingyenes koncerten mutatták be. 2023-ban került a mozikba a Radics Béla, a megátkozott gitáros című életrajzi alkotás, melyben a nagyjátékfilm, a dokumentumfilm és a zenés film elemei keverednek. 2012 óta posztumusz díszpolgára Csepelnek: tiszteletére emléktáblát avattak a Radnóti Miklós Művelődési Házban, ahol 1970-től 1982-ben bekövetkezett haláláig zenekaraival minden csütörtökön nagy sikerű koncerteket adott. A közönség szeretete azóta is kíséri, angyalföldi szobrának talapzatán mindig friss virág van.
Kedves Olvasók tekintsék meg a Magyar rock című zenés műsor 11. epizódjában, ahogy Deák Bill Gyula előadja Radics Béla Zöld Csillag című dalát: https://s.mtva.hu/3y0HyHX4
Borítókép: A Taurus ex-T:257582 nevű együttes tagjai a Naphegyen Készítette: Bara István. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 334 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.