Az 1905-ben Fekete Imreként Budapesten napvilágot látott művészt gyermekkora óta vonzották a kreatív folyamatok, kezdeti rajz és festészet iránti szenvedélyéből később terelődött át érdeklődése a színészet felé. A középiskola után az Iparművészeti Főiskolán kezdte meg tanulmányait, de végül Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában végzett 1923-ban. Székesfehérváron kezdte pályafutását, de kisvártatva Mariházy Miklós igazgató Kaposvári Csiky Gergely Színházába szerződött „hősszerelmest” játszani 1924-ben, ahol Márkus Emília partnereként hírnévre tett szert. Két évvel később már a berlini UFA Filmgyárban villogtatta tehetségét, mint a Csárdáskirálynő Boni grófja, majd 1929-ben hazatért és meghódította a magyar filmvásznakat.
Eleinte némafilmekben szerepelt, 1932-ben forgatta hangosfilmjét, a Csókolj meg, édes! című vígjátékot, melyet számos hasonló követett. Szerepei javarészt a ravasz szépfiú sztereotípiájába estek bele, melyekről így nyilatkozott később: „Ezek a jópofa fiatalemberek, szegények, kedvesek, vitába kerülnek a felettesükkel, jól beolvasnak, győznek és még a nőt is megkapják ráadásul… Még szerencse, hogy nem lettem nőgyűlölő, annyi nőt adtak nekem a szerzők.” A II. világháborút megelőzően származása miatt Hollandiába menekült, majd 1941-től Budapesten bujkált. Itt házasodott össze Freda Manyival, akivel két gyermeke született. Idősebbik fiuk, Ráday Mihály Kossuth-díjas operatőr és rendező 2021-ben hunyt el.
Ráday Imre visszatérésére 1945-ig kellett várni, amikor a Nemzeti Színházhoz szerződött színész-rendezőként. Az 50-es években megannyi sikeres szerepet vállalt több fővárosi színpadon, többek közt Molière, Hubay Miklós és Karel Čapek darabjaiban láthatta a közönség. Az 1970-es nyugdíjazása ellenére ’73-ig vállalt fellépéseket, többek közt de Najac Váljunk el! című darabjának Des Prunelles-je vagy Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének Razumihinje is volt. A színház mellett olyan játék- és tévéfilmekben is megjelent, mint az Alba Regia Szemes Mihály rendezésében, a Kísértet Lublón Bán Róbert dirigálása alatt, vagy Mihályfi Imre Fekete császára.
Színházi rendezései során megannyi drámaíró kiválóság alkotásait vitte pódiumra, elsősorban Oscar Wilde Bunbury, Jean Cocteau Szent szörnyetegek és Makszim Gorkij Kispolgárok című remekeit. Mindezek mellett még rádiójátékoknak is kölcsönözte hangját, így Mikszáth, Karinthy és Dürrenmatt műveivel orgánumát is beírta a magyar színművészet történelmébe. 60 évig tartó karrierje során, mely egészen eltávozásáig tartott, a hazai közönség és szakértők is több elismeréssel jutalmazták: 1959-ben Magyarország Érdemes művészeként, 1969-ben Kiváló művészeként kapott elismerést, de színészek között elsőként Kazinczy-díjjal is jutalmazták szép beszédéért 1967-ben. Ráday Imrét 1983-ban helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben.
Borítókép: Ráday Imre rendező. Készítette: Keleti Éva, Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó! folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 321 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.