A budapesti Mária Valéria-telepen szegény családba született 1929. március 28-án. Apja, aki súlyos alkoholizmusa miatt jórészt csak alkalmi munkákat kapott, egy idő után öngyilkos lett. Anyjának mosónőként kellett négy gyermekéről gondoskodnia. Irén kislány korában apáca vagy orvos szeretett volna lenni, de amikor az önképzőkörben szavalni kezdett, rájött: színészet lesz a hivatása. Nem jutott be a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ezért postán kezdett dolgozni, közben pedig egy amatőr színjátszócsoportba járt. Végül 19 évesen felvették, így osztálytársa volt többek között Berek Kati, Szemes Mari, Soós Imre és Horváth Teri. A felvételi vizsgán tanárainak csak egy gondja volt: morva eredetű nevét akarták könnyebben kiejthetőre változtatni. Mivel a kritikusok is többször belekötöttek a nevébe, rövid időre anyja nevén, Dávid Irénként szerepelt, de aztán visszavette az eredetit, bízva abban, hogy a közönség így is meg tudja jegyezni. Neki lett igaza.
Diplomája megszerzése után a Madách Színházba került, ahol pályakezdőként olyan színészóriásokkal játszhatott együtt, mint Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Tolnay Klári, Sulyok Mária és Gábor Miklós. 1980 és 1982 között a Népszínházban, majd 1989-ig a Nemzeti Színházban játszott, egy évre rá visszatért a Madáchba.
Első kiugró sikere Brecht Kurázsi mama című drámájában néma Kata szerepe volt. Alakításába annyira beleélte magát, hogy noha egy szót sem kellett szólnia, estéről estére berekedt. Később a címszerepet is megformálhatta. Sokoldalú, nagy formátumú színésznővé érett, csak rá jellemző, utánozhatatlan gesztusokkal játszott, és senkivel össze nem téveszthető orgánuma volt. Drámai erővel jelenítette meg a tragikus hősnőket éppúgy, mint a zaklatott lelkű asszonyfigurákat, vagy a szélsőségesen groteszk alakokat. A Madách Kamarában több mint százszor játszotta el a Roncsderby című monodráma magányos asszonyának szerepét, ugyanazon este prózával és dallal is elkápráztatva a közönséget.
A musicalek világában is otthon volt, imponáló ének- és tánctudását legemlékezetesebben a Hello, Dollyban bizonyította. Búgó, szenvedélyesen talányos hangon számtalan sanzont és dalocskát varázsolt slágerré. Major Tamás oldalán a butuska Lujzaként évekig állandó szereplője volt a rádiókabaréknak, és a bohóc szerepköre sem volt idegen tőle: Ruttkai Évával alkotott párosuk szintén hatalmas sikert aratott. Rajzfilmek szereplőit is szinkronizálta, az ő hangján szólalt meg a Frédi és Béni Vilmája, valamint Kotkoda a Kukori és Kotkodában.
Több mint ötven filmben nyújtott emlékezetes alakítást. Filmszerepei közül kiemelkedik a púpos Tera a Ház a sziklák alatt című Makk Károly-rendezésben. Érdekesség, hogy a rendező eredetileg Horváth Terit akarta felkérni a szerepre, de ő sírva fakadt, amikor megkapta a forgatókönyvet: „Mit szólnának a falumban, ha púposan látnának?” – mondta. A szerepet Psota örömmel vállalta el és élete egyik nagy alakítását nyújtotta. A filmvásznon eljátszotta Mátyás király feleségét, Beatrixet a Mit csinált felséged 3-5-ig? című vígjátékban, volt bordélyházi madám az Egy erkölcsös éjszakában és Cecília a Csárdáskirálynő filmváltozatában.
Visszavonulása előtti utolsó színházi munkája Psota, Psota, Psota! című önálló estje volt a Madách Színházban. Magánéletében sok csalódás érte, így élete utolsó éveiben egyedül maradt. 2016. február 25-én szívelégtelenség következtében, álmában érte a halál, a Farkasréti temetőben nyugszik.
Életét csak a színpadon tudta elképzelni, ahol nem csak játszott, hanem valóban élt. Egyszer arra a kérdésre, hogy ha eltiltanák a pályától, milyen foglalkozást választana, azt felelte: „a színésznőit”. Mindent óriási szenvedéllyel csinált, mindig aktív volt, egyszer azt nyilatkozta: „Minden percet hasznosan kell élnem. Tudja, mi lesz a fejfámra írva? Meghalt, mert ráért.”
Művészi munkásságának elismeréseként kétszer is kitüntették Jászai Mari- és Kossuth-díjjal, 1976-ban érdemes, 1982-ben kiváló művész lett, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. A Halhatatlanok Társulatának 1996 óta volt tagja, 2000-ben pedig a Nemzet Színésze címet vehette át. 2009-ben Prima-díjas és Gundel művészeti díjas lett. 2003-ban Pro Urbe Budapest díjat kapott, 2014-ben Budapest díszpolgárává avatták.
Emlékére Almási Éva színésznő alapítványt hozott létre, amely 2017-től minden évben díjat adományoz annak a színésznőnek, akinek sokszínűsége, teljesítménye méltó Psota Irén szakmai örökségéhez.
Kedves Olvasók, tekintsék meg a Mestersége színész-sorozat Psota Irénről szóló epizódját melyben a művésznő életéről és szerepeiről mesél: https://s.mtva.hu/IA6LEYTO
Borítókép: Psota Irén hintázik egy játszótéren Készítette: Tormai Andor. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 335 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.