Hétéves korában első hangversenyélménye egy belgrádi koncertteremhez kötődik: „előszőr zúdult rá egy szimfonikus zenekar hangorkánja”, s az eset olyan mély benyomást tett rá, hogy hatással volt egész későbbi pályájára. Elbűvölte a zenekari árokban ülő sok-sok zenész, a pálcával hadonászó karmester és a hangszerekből áradó sodró lendületű zene. Csajkovszkij b-moll zongoraversenyének kezdőakkordjait lélegzet-visszafojtva hallgatta.
A zeneszerző Nagybecskereken, a mai Vajdaság területén született szerb-magyar családba. A német megszállás után édesanyjával Budapesten telepedtek le. A fiatal Petrovics Emil kezdetben irodalmi pályára készült, végül mégis a zenei tanulmányokat választotta. A Zeneművészeti Főiskolán Farkas Ferenc diákjaként tanult zeneszerzést. A Szerb népdalok című művével első díjat nyert a Varsói Nemzetközi Zeneszerzőversenyen 1955-ben.
Szerteágazó tevékenységi körére jó példa, hogy a Magyar Televízió népszerű Ki Mit Tud? műsorában kilenc alkalommal zsűrizett. A tehetségkutató nemcsak szórakozást, hanem minőségi mércét is jelentett a televíziózás történetében. Petrovics Emil volt az a mindig mosolygós zsűritag, aki szinte észrevétlenül gazdagította új ismeretekkel a nézőket.
Pedagógusként erős kritikai érzékkel, nyílt őszinteséggel, bizalommal és szeretettel fordult tanítványai felé. Azzal nyűgözte le fiatal kollégáit, hogy „nemcsak azt tudta, mit akar, hanem azt is, hogy más mit akar” – vallotta idős mesteréről Batta András zenetörténész.
Zenei nyelve rendkívül sokszínű: a Kárpát-medence népzenei világából, Bartók, Kodály örökségéből, a szerb és délszláv zene gyökereiből táplálkozott. Legismertebb színpadi műve a C’est la guerre című operája, de a Lysistraté és a Bűn és bűnhődés című operái, valamint a Salome táncjátéka is máig népszerű. Nevéhez fűződik a musicalszínház megteremtése. Pályafutása során harminc mozi- és tévéfilmhez írt zenét. Ezek közül közönségkedvenc A koppányi aga testamentuma. Tisztelte kollégái szorgalmát és teljesítményét: az Operaház igazgatójaként is jó kapcsolatot ápolt mindenkivel.
Önmagáról így vallott: „Sokan szerettek, de sok irigyem is volt. Büszke vagyok magyar hazámra és arra, hogy Európa csodálatos és tarka, fájdalmakkal, vidámsággal, elpusztíthatatlan erőkkel megáldott vidéke a szülőföldem.” Emlékét a Bartók Zeneházban berendezett emlékszoba őrzi.
Kedves Olvasók, tekintsék meg Petrovics Emil Lysistraté című operáját a Zenés TV Színház sorozatból: https://s.mtva.hu/BpmUjKvW
Borítókép: Petrovics Emil Kossuth-díjas zeneszerző portréja (MTI Fotó: Vahl Ottó)
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 342 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.