Péczely Sarolta 1940. november 5-én született Dombóváron és mindössze ötéves volt, amikor első alkalommal találkozott későbbi mentorával és férjével, Kodály Zoltánnal egy népdalversenyen. A kis Sárika – akit a hozzá közel állók akkor és azóta is csak ezen a néven emlegetnek – nem mellesleg a versenyt is megnyerte.
Nem csoda hát, hogy a középiskola elvégzését követően rögtön felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola énektanár és karvezető szakára. Életük és pályájuk az első feleségét, Sándor Emmát éppen ez idő tájt elvesztő zeneszerzővel ekkor keresztezte egymást másodszor: Sarolta édesapja, Péczely László neves irodalomtörténész Kodályhoz fordult segítségért lánya fővárosi tanulmányainak egyengetésében.
Közös történetük innen vett csak igazán lendületet: a hozzá közel állók már épp a felesége halálát követően mély melankóliába eső, ekkor már 77 éves Kodály testi és mentális egészsége miatt aggódtak, amikor a komponista megismerkedett újdonsült tanítványával. 1959 decemberében, alig egy évvel azután, hogy Kodály a szárnyai alá vette az ekkor mindössze 19 éves Saroltát, már össze is házasodtak. Megismerkedésükről és a zeneszerzővel való kapcsolatáról a feleség később így emlékezett: „Az ő közelében valami érdekes mágnesesség volt, ami hallatlan erőfeszítésre sarkalta az embert, tehát mintegy kinyitotta az ember szemét, és másképp láttam mindent mint azelőtt. Ez valami hallatlan erő volt.”
Házasságuk közel tíz évig, Kodály Zoltán 1967-ben bekövetkezett haláláig tartott. Az ekkor még mindig mindössze 27 éves özvegy pedig nem ment újra férjhez, és egészen a mai napig rendíthetetlenül őrzi és gondozza az elhunyt komponista éltművének óriási tárgyi és szellemi hagyatékát. Többek között az ő nevéhez fűződik a budapesti Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívum megalapítása egykori közös lakhelyükön, a ma már a zeneszerző nevét viselő Kodály-köröndön. A lakás az özvegy közreműködésének köszönhetően lényegében úgy maradhatott fenn, ahogy azt egykori lakói elhagyták, és az eredeti helyén megőrzött kézirat- és kottagyűjteménnyel mára a zeneszerző munkásságának elsőrangú kutatóhelyévé vált.
Az ő kezdeményezésére és segítségével jöhetett létre továbbá az itthon és külföldön is példa nélküli „csúcsintézmény”, az idén épp 50. éves Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet Kecskeméten és a Nemzetközi Kodály Társaság is, melynek a mai napig tiszteletbeli elnöke. Ugyan a főiskolát még házassága kezdetén félbehagyta, hogy több időt tölthessen férjével, énekművészi karrierje nem ért véget szeretett ura halálával. 1970-től 10 évig tanult Berlinben a Hochschule für Musik Hanns Eisler magánének szakán, majd dolgozott a Színház- és Filmművészeti Főiskola és egykori alma matere, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanáraként is, ahol egyetemi docensi címig jutott. Tanított a kontinensen kívül Japánban és az Egyesült Államokban, illetve Európában főként Németországban, Olaszországban és Finnországban, ahol a Jyväskylä-i Egyetem díszdoktorává választották és a Finn Fehér Rózsa Rendet is megkapta.
Itthon Pro Urbe díjjal tüntették ki Kecskeméten – vagyis Kodály szülővárosában – és Budapesten is, 2013 óta pedig a Magyar Érdemrend középkeresztjének tulajdonosa. Emellett napjainkig a Kodály-módszer mind szélesebb körben való alkalmazásának egyik legfontosabb és leghitelesebb szószólója.
75. születésnapja alkalmából nézzék meg a Péczely Saroltával friss diplomás énekesként készült rövid interjút és fellépését a Nemzeti Archívum kínálatában elérhető Zene, zene, zene című műsorunkban: https://s.mtva.hu/t5IALir5
Borítókép: Péczely Sarolta interjút ad a budapesti Zeneakadémián Készítette: Marjai János, Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó! folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 329 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.