Pap Veronika Kőbányán nőtt fel. A bérházban, ahol gyerekkorában lakott, senkinek sem volt bezárva az ajtaja, és ott sokféle nyomorúsággal, emberi sorssal találkozott, ezeket később felidézte, amikor egy-egy szerepre készült. Anyját egyéves korában elvesztette, nagyanyja és apja nevelte fel nővérével együtt. Eredetileg bohóc akart lenni, miután apja elvitte a cirkuszba, ahol lenyűgözte a bohóc száma: „Megnevettetett, ugyanakkor azt is éreztem, hogy összefacsarodik a szívem. Arra gondoltam, milyen nagy ajándék lehet egy ember számára, ha ezt csinálhatja egész életében" – mondta el egy interjúban. Apja azonban lebeszélte erről a pályáról és arra ösztönözte, hogy inkább szerezzen szakmát. Az atyai tanácsot követve Pap Vera a kőbányai I. László Gimnáziumban (ma Kőbányai Szent László Gimnázium) érettségizett, majd felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára (ma Színház- és Filmművészeti Egyetem), ahol Horvai István és Kapás Dezső növendéke volt. 1979-ben szerzett diplomát, majd a Vígszínházhoz szerződött, amelynek haláláig tagja maradt. Az évek során vendégszerepelt a Katona József Színházban, a Budapesti Kamaraszínházban, Egerben és az új Nemzeti Színházban is.
Már főiskolásként főszerepeket kapott: a Vígszínházban Kapás Dezső rá osztotta az álmodozó cselédlány, Irma szerepét Az üvegcipőben, Gábor Pál rendező pedig neki adta nagy sikerű filmje, az Angi Vera (1979) címszerepét, amellyel Pap Vera berobbant a magyar filmművészetbe. Nemcsak hazánkban, hanem az ország határain túl is felfigyeltek tehetségére. A szereppel 1979-ban elnyerte a chicagói filmfesztivál legjobb női alakításért járó díját, 1981-ben a David di Donatello-díjat. Az Angi Vera után számos filmben játszott, így a Csapd le csacsi!, A névtelen vár, a Dögkeselyű, az Uramisten vagy éppen a Roncsfilm című alkotásokban is. Emellett számos külföldi színészt szinkronizált, hangját kölcsönözte például a Macskafogóban Chino-san japán egérhölgynek, valamint hallható a Jankovics Marcell rendezte Fehérlófia című rajzfilmben is.
Pályafutása alatt a magyar és az egyetemes drámairodalom számtalan szerepét eljátszotta: otthonosan mozgott a klasszikus, az abszurd vagy éppen a kortárs drámák világában. Emlékezetes szerepe volt Az éjjeli menedékhely Natasája, vagy a Száz év magányban Pilar figurája. Színházi alakításai közül kiemelkedik továbbá a Kurázsi mama és gyermekei Yvette-je, a Körmagyar önfeladó, de igazából melegszívű utcalánya és az Augusztus Oklahomában Violet Westonja. A budapesti új Nemzeti Színház 2002. március 15-i nyitó előadásán ő volt Éva – a Szikora János által teljesen új felfogásban rendezett - Az ember tragédiájában, 2010-ben Hadar Galron izraeli szerző Mikve című darabjában a főnökasszonyt, Shoshanát keltette életre.
Munkájáért 1987-ben Jászai Mari-díjat kapott, emellett háromszor jutalmazták Ajtay Andor-díjjal (1988, 1998, 2004), 1990-ben a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt, 1991-ben az Országos Színházi Találkozón a legjobb női alakítás díját vehette át. 2001-ben érdemes művész, 2009-ben kiváló művész lett. 2008-ban Harsányi Zsolt-emlékdíjjal, 2009-ben Varsányi Irén-emlékgyűrűvel ismerték el. 2013-ban Kossuth-díjjal tüntették ki „a nehéz női sorsot megjelenítő szerepek hiteles színpadi és filmes megformálásáért, a humoros, groteszk és drámai szerepekben egyaránt emlékezetes, maradandó művészi élményt nyújtó színészi játékáért". 2015-ben a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává választották.
2012-ben rákot diagnosztizáltak nála, de betegsége alatt is szinte folyamatosan játszott. „Amikor felmegy a függöny, akkor ki kell állni és játszani kell, nincs mese! Olyankor kint kell hagynom az öltözőben az összes nyomoromat, az összes fájdalmamat, és tennem kell a dolgom a színpadon. A legnehezebb helyzetekben is ott kell lennem, minden porcikámmal jelen kell lennem" - nyilatkozta ekkor. 2015 februárjában lépett utoljára színpadra a Fátyol nélkül című előadásban. Ötvenkilenc éves korában, 2015. április 9-én hunyt el Budapesten. Nyughelye Szigligeten van, ahol 1997-től élete nagy részét töltötte férjével, Simon Sándor ügyvéddel.
2002-ben készült a Tengerszem - Pap Vera: Ahogy a csillag megy az égen... című dokumentumfilm, amely életútját mutatta be az általa előadott versek, sanzonok, monológok kíséretében. 2016-ban tiszteletére emléktáblát avattak Budapesten, a XIII. kerületben egykori lakhelyén. Domborműve látható Szigliget főterén, amely 2016 óta a nevét viseli.
Kedves Olvasók, tekintsék meg Pap Vera alakítását a Három szabólegények című filmben az alábbi linkre kattintva: https://s.mtva.hu/W88DMxyl
Borítókép: Pap Vera portréja Készítette: Keleti Éva. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 333 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.