Gyerekként sokat betegeskedett, ezért hosszabb időt kellett kórházban töltenie. Itt olvasással és sakkozással múlatta az időt: a figurákkal „színházasat játszott”, sőt papírból ruhákat is tervezett nekik. Édesapja a Vígszínház orvosaként dolgozott, így gyakran megfordult a színház falai között. Az ügyelőpult és a függöny között üldögélve sok előadást kívülről megtanult. Középiskolásként színjátszó csoportokban szerepelt, ahol már korán megmutatkozott természetes színpadi jelenléte. Jelmeztervező-gyakornokként kezdett a Vígszínházban, majd 1965 és 1969 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult. Kiemelkedő mesterektől kapta az útravalót, és már ekkor kialakult sajátos stílusa, amely később védjegyévé vált: érzékeny, finom, ugyanakkor határozott színészi karakter.
Már főiskolás évei alatt sorra találták meg színházi és filmes felkérések, egyedi hangját a szinkronstúdiók is hamar felfedezték. Pályája során több neves társulat tagjaként játszott, klasszikus és kortárs darabokban egyaránt. Az 1980-as és 1990-es években Shakespeare, Molnár Ferenc, Csehov és Ibsen műveiben szerepelt gyakran. Színpadi játékát mindig az érzelmi hitelesség, a mély átélés és a karakterek pszichológiai pontossága jellemezte. Főszerepei között éppúgy megtalálhattuk a nagy drámai hősnőket, mint a hétköznapi figurákat, amelyeket finom humorral vagy visszafogott líraisággal keltett életre. Előadásait gyakran méltatták természetességéért és emberközeli játékáért.
A szélesebb közönség elsősorban televíziós és filmes szerepeiből ismerhette meg. Olyan alkotásokban láthattuk, amelyek révén szinte minden magyar néző találkozhatott vele, mint például A vendég, A ketrec, vagy a Macskafogó, ahol Cookie-nak, a szőke göndör hajú patkánylánynak kölcsönözte hangját. Képernyős jelenléte mindig őszinte és átütő volt, így hamar a közönség kedvence lett. Bár filmszerepeket ritkábban vállalt, alakításai maradandónak bizonyultak: kifinomult játékával a kamera előtt is képes volt átadni azokat a mély érzelmi rétegeket, amelyek színházi pályáját is meghatározták. „Minden lehetek, mert ember és színész vagyok, szín+ész+nő, azaz színésznő” – vallotta.
Az Operettszínház stúdiójába eredetileg csak helyettesítő oktatóként ugrott be, de végül ott maradt. Egyik növendéke, Peller Károly így emlékezett vissza: „Zsuzsitól teljes színházat tanultunk. Hivatalosan színészmesterségre volt felkérve, de mindent tanított: a színházi etikától kezdve a díszleteken és jelmezeken át a zenéig – hogyan dolgozz, hogyan valósítsd meg, hogyan mozogj a színház egészében.”
Pálos Zsuzsa az alázatot és a hitelességet tartja legfontosabbnak hivatása gyakorlása során. Munkája mellett kiemelt figyelmet szentel emberi kapcsolataira, kollégái nagyra tartják segítőkészségét és együttműködő személyiségét. A nézőkkel közvetlen viszonyt ápol, volt tanítványait pedig nagy gondossággal segíti, szakmai és lelki támogatást is nyújtva számukra.
A Nemzeti Archívumban is számos műsorban láthatják a színművésznőt. Tartsanak velünk!
Kétszer egy nem mindig kettő - Amikor nem...: https://s.mtva.hu/lyQ00hAj
7 kérdés a szerelemről ... és 3 alkérdés: https://s.mtva.hu/8yadMIKk
Pályakorrekció: https://s.mtva.hu/XWhWj3kC
Borítókép: Pálos Zsuzsa a Good-bye Charlie! próbáján. Készítette: Földi Imre. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 324 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.