Orosz Adélt köszöntjük!

A Nemzeti Fotótár különleges képeivel köszöntjük születésnapján a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas kiváló táncművészt és balettpedagógust, az Operaház örökös tagját és mesterművészét.

Karakter

2023.03.17 | olvasási idő: kb. 4 perc


Három gyermekével Kőbányán élt a dolgos munkáscsalád, az óvónő édesanya szép keresztnevét kapó Adél 1938. március 17-én született, és a lakótelepen több későbbi híresség, operaénekes, képzőművész, író, valamint Hofi Géza és Deák Bill Gyula is cseperedett. Asztalos édesapját, aki a filmgyári asztalosműhelyt vezette, imádta Várkonyi Zoltán, hiszen mindent meg tudott valósítani, amit ő a nagyívű filmjeihez elképzelt. A kislány élete akkor vett fordulatot, amikor lakótelepükön járt az a táncosnő, aki kis jelentkezőket keresett az Operaház balettiskolájába, így kilencévesen bekerült Nádasi Ferenc mester növendékei közé. Három évvel később, az 1950-ben létrehozott Balettintézetben Orosz Adél is oszlopos tagja lett annak az első osztálynak, akik az előtanulmányokra tekintettel négy év alatt végezték el a később kilencévessé váló képzést.

Róna Viktorral a Keszkenő című balettben (MTI Fotó: Keleti Éva)

Bár osztálytársai közül először a délceg Havas Ferenccel szeretett volna inkább táncolni, Nádasi mester javaslatára Róna Viktor lett az állandó partnere, akivel feledhetetlen táncospárrá váltak, és jó barátok is lettek. 1954-ben vált operaházi taggá, három évvel később pedig magántáncossá. Az elkövetkezendő évtizedekben az összes nagy balettfőszerepet eltáncolta, sokak emlékezetében él kecses, bájos jelensége és lírai művészete A diótörő Mária hercegnőjeként, a Csipkerózsika Aurórájaként, Júliaként, Gajane-ként, de tündökölt A hattyúk tavában, A rosszul őrzött lányban és a Spartacusban is.

Balettcipő-próba a cipésznél (MTI Fotó: Horváth Tamás)

1957-ben fotó is megörökíti, ahogyan balettcipőt próbál az Operaház cipészműhelyében, ahol egy-egy színházi szezonban akkortájt kétezer balettcipő és ötszáz pár jelmezcipő készült. A kezdeti hazai sikerek után Róna Viktorral a szentpétervári ösztöndíj lehetősége is megnyílt előttük. A Kirov Színházbeli tanulmányok során az orosz balett legnagyszerűbb egyéniségeitől tanulhattak, mestereik Nyina Anyiszimova és Alexandr Puskin voltak, és még a világhírű Rudolf Nurejevvel is összebarátkoztak, akiről egy közös vendégségben derült ki, hogy ünnepeltünkkel egy évben és egy napon született.

Helsinkiben vendégszereplő balettművészeink pózolnak egy közös képhez (MTI Fotó: Keleti Éva)

A prímabalerina a külföldi képzésről hazatérve a kint betanult Giselle szerepében aratott kirobbanó sikert, és táncospárjával a hazai szerepek mellett sok külföldi meghívást is kaptak, jóbarátjuk, Nurejev is elragadtatással mesélt róluk, amerre csak járt a világban. Táncoltak Helsinkiben, Stockholmban, Párizsban, Berlinben, Pekingben és még a BBC tévéadásában is. 

 

Flaviaként a Spartacusban (MTI Fotó: Keleti Éva)

1965 júniusában a moszkvai Bolsoj Színház híres balerinája, Olga Lepesinszkaja vezette a vendégszereplő operaházi művészek próbáit. Emlékezetes volt számukra a kubai útjuk, és az is, amikor felléptek a Pablo Picasso nyolcvanadik születésnapjára rendezett nizzai ünnepségen, amelynek emlékre az avantgárd mester galambgrafikát készített nekik.

 

Próbál az Orosz Adél – Róna Viktor páros (MTI Fotó: Keleti Éva)

Orosz Adél nagy technikai felkészültségű szerepformálásai nemcsak remek fotókon látványosak, hanem filmre is kívánkoztak, így szerencsére értékes felvételek őrzik kivételes művészetét. A Vujicsics Tihamér zenéjére készült, Banovits Tamás rendezte táncfilm, Az életbe táncoltatott leány az 1965-ös Cannes-i filmfesztiválon is díjat nyert. Forgott a kamera akkor is, amikor Dózsa Imrével a Halászbástyán keringőztek, a Seherezádé vagy A bahcsiszeráji szökőkút részleteit vették fel, és fotó örökíti meg a pillanatot, amikor egy szép koraőszi napon Róna Viktorral a szabadban táncolták a Giselle pas de deux-jét.

 

Sipeki Leventével és Seregi László koreográfussal Az életbe táncoltatott leány jelenetpróbáján (MTI Fotó: Keleti Éva)

Pályája csúcsán vonult vissza a színpadtól az 1980-as évek elején, saját bevallása szerint ekkor csodálkozott rá arra, hogy a föld nem spicc-cipő alakú. Később közkívánatra ő volt az Operaház első női balettigazgatója, és először rendezett kortárs zeneszerzők darabjaiból önálló estet. A Táncművészeti Főiskola balettmestereként elhivatott volt a növendékek tanításában is, akiknek pályáját a mai napig figyelemmel kíséri.

Róna Viktorral az 1963-as Spartacus főszereplőiként (MTI Fotó: Keleti Éva)

1962-ben kötött házasságot Kovács Béla Kossuth-díjas klarinétművésszel, akivel két gyermeket neveltek fel. Férjét olyan nagyra becsülte Ferencsik János karmester, hogy amikor a színházban a Seregi László által koreografált A fából faragott királyfi című Bartók-mű volt műsoron, mindig viccesen megkérdezte előadás előtt: „Ma Kovácsné táncolja a királylányt?” Ennek a balettnek a tévéváltozatával köszöntjük a művésznőt 2023. március 19-én este az Archívum m3.hu oldalán, születésnapján pedig a szintén legendás Harangozó Gyula-féle Coppélia részletében láthatjuk.

Zenész férjével otthonukban (MTI Fotó: Keleti Éva)

Borítókép: Budapest, 1964. január 4. Orosz Adél balettművész a Diótörő előadásának szünetében operaházi öltözőjében. 
Készítette: Keleti Éva Tulajdonos: MTI Zrt. Fotóarchívum Azonosító: MTI-FOTO-845882

 

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 324 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.

További cikkek:

A színész, akinek mindenki felismeri a hangját

Mécs Károly Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, a nemzet művésze 1936. január 10-én született Budapesten.

A szobrászművész, akinek az anyagok feltárták titkaikat

Búza Barna keze alá engedelmesen simult a kő, a bronz, a fa. 1970-ben diófából faragott egyházművészeti szobraiért VI. Pál pápa művészeti emlékérmet adományozott neki.

Regnum Marianum

Hetven esztendeje, 1951. szeptember 23-án robbantották fel a Városliget szélén álló Regnum Marianum-templomot.

Bástya bámészkodóknak

1905. október 9-én adták át a budai Várban Schulek Frigyes építőművész főművét, a Halászbástyát.