Születésével egy időben egy másik meghatározó esemény is történt a családjában: szülei vásároltak egy rádiót. Mivel ez az eszköz volt a híradó, az opera és a sportközvetítés forrása is, szinte állandóan szólt – Novotny Zoltán pedig jóformán mellette nőtt fel. Talán ennek is köszönhető, hogy már kiskorában vonzotta a riporteri szakma, gyakran vizespohárba beszélve „közvetítette” a sporteseményeket. Beteges gyerek lévén sokat kellett otthon ülnie, ezeket az időszakokat általában olvasással töltötte – sőt néha felolvasással is, így egyszerre alakult ki irodalomszeretete és fejlődött előadásmódja. Elmondása szerint ugyanakkor a számok, a nevek, a történések mindig különösen érdekelték. Miközben az irodalom és történelem iránti tudásvágya egyre erősödött, a sport is mindig jelen volt az életében: kezdetben édesapja vitte magával focimeccsekre, majd később „a labda minden formáját kipróbálta”: focizott, kosárlabdázott, teniszezett is.
Irodalom- és történelemszakos egyetemi hallgatóként először a tanári pályát vette fontolóra, ám egy ismerőse javaslatára elküldte az önéletrajzát a Magyar Rádióhoz, ahová nemsokára fel is vették. 1968-ban váratlan meglepetésként érte, hogy mindössze négy év rádiózás után kiutazhatott a mexikói olimpiára. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően azonban nem csupán arra volt lehetősége, hogy beüljön a mikrofon mögé az ötkarikás játékokon, hanem „megkapta élete első olimpiai aranyát” is: ő közvetítette Németh Angéla gerelyhajító győzelmét.
Sokszor hangoztatta, hogy „akkor jó egy sportközvetítés, ha a tudósító ismeri azt a bizonyos öltözőszagot” – ehhez híven egész pályafutása alatt törekedett arra, hogy személyes kapcsolatot alakítson ki a sportolókkal, és hogy saját maga is tudjon kapcsolódni a sporthoz, amelyet közvetít. Szepesi György mellett vált irodalmár-történészből riporterré, több mint öt évtizeden át dolgoztak együtt, és bár bizonyos fokig mentorként tekintett kollégájára, tudatosan dolgozott azon, hogy stílusában ne hasonlítson rá, hiszen „Szepesi csak egy van; aki megpróbál olyan lenni, mint ő, csak veszíthet”. Ezért, míg hagyományosan Szepesi volt az érzelmekre ható riporter, ő megpróbált kiegyensúlyozott, értelemre ható lenni.
1982-ben megbízták a Magyar Rádió Sportosztályának vezetésével, 1985 óta a Magyar Olimpiai Bizottság tagja. Számos alkalommal kérdezték arról, hogyan bírja a különböző szakmai szervezetekben viselt tisztségekkel járó rengeteg feladatot, mire ő hitvallásként válaszolta az édesanyjától tanult szavakat: „Hinni kell az emberekben, becsületesen kell élni, és el kell vállalni mindazt – és erőnkhöz mérten teljesíteni –, amit az élet ránk parancsolt.” Vezetőként lelkesen támogatta a fiatalokat, azt vallja, orgonasípszerűen, a legfiatalabbaktól a legidősebbekig mindenkinek lehetőséget kell biztosítani. Novotny Zoltán nevét méltán emlegetik a legnagyobb magyar riporterek között: 13 olimpiát és 240 világversenyt követhettek a nézők az ő közvetítésében, melyet irodalmi nyelvezete, választékos szóhasználata tett közismertté. Isten éltesse a legendás újságírót!
Borítókép:Novotny Zoltán a Hogy volt?! című műsorban. Készítette: Zih Zsolt. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 307 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.